Mérni, vagy nem mérni? Ez az újabb kérdés.

Bárcsak úgy kezdhetném, hogy régen úgy tanították… De nem. Ma is képesek azt tanítani a diabéteszeseknek, hogy néhány hét méregetés után, ők majd ránézésre nagy pontossággal meg tudják jósolni az étel szénhidráttartalmát.

Meglehetősen szkeptikus vagyok eme képességgel szemben, de aki állítja, hogy neki nagyon jól megy, azzal szívesen csinálnék egy tízes próbát. Elismerem, hogy van, akinek beválhat. Többnyire azoknak a betegeknek, akik vércukor stabilitása egy beton oszlopéval vetekszik.  Mert itt megint el kell különítenünk azokat a diabosokat, akiknek nagyon stabil az anyagcseréjük, és azokat, akiknek kevéssé.

Alapvetően ismerjük el, hogy 10 g ch eltérés már mindenképpen számít. (Az én vércukorszintemet tekintve, már 5 is meglehetősen sokat befolyásol.) Ha csak 3 dkg rizzsel, 5 dkg krumplival, 5-6 dkg bulgurral, 2 dkg kenyérrel tévedsz, akkor lássuk be….elcseszted.

Nem mondom, hogy mindenkinek szüksége van a grammos számolásra, de azt mondom, ha egy kicsit nehezebben beállítható vagy, már nagyon sokat tud nyomni a latba egy pontos diéta. Valójában tökre nem sok idő. Mivel magamnak csinálom az ételeim, és magamra főzök, ezért a pulton ott áll kicsiny mérleg barátom, és az a 3-5 szekundum, amég bekapcsolom és rádobom az adott élelmiszert, igazán nem veszi el az életidőm jelentős részét.

A másik erős érvem a dolog mellett, hogy szénhidráthoz inzulinozunk, vagyis a pontos hatás, és pontos eredmény érdekében tudnod kell, mennyi szénhidrátot eszel meg. Ha van egy napszakra bevált szénhidrát-inzulin arányod, és számolsz, akkor még egynéhány plusz, vagy mínusz szénhidrát is beleférhet alkalom adtán.

Itt most nem az éttermi vacsorákról, vagy a félévente egyszer bedobott gyrosokról beszélünk. (Amúgy az étteremben, és a gyrososnál is le szoktam méretni a fő szénhidrát forrást, hogy közelebb legyek az igazsághoz.) Itt arról beszélünk, hogy ha már a stressz, az időjárás, a hormonális változások, a menstruáció, a kamaszkor, a változó kor, a fizikIai aktivitás, a cirkadián ritmusod, az elfogyasztott étel milyensége mind befolyásolják a vércukor szintedet, akkor mi lenne, ha nem vezetnél be önként még egy faktort, ami tönkreteheti ezt a gigantikusan összetett rendszert?

Mivel szörnyű héten megyek épp keresztül, bevallom, hogy én inkább zsírtartalommal szoktam csalni. Az egyik tanárom, úgyis megmondta, hogy minden finom, ami zsíros.
3 dkg-os csökkentett szénhidráttartalmú, teljes kiőrlésű kenyereken végigmentem a nyújtófával, a sütőben rájuk olvasztottam kenyerenként 3 dkg mogyoróvajat , és megpakoltam kenyerenként 2 dkg-nyi banánnal, és megpirítottam. A tetején édesítőszeres tejszínhab látható. Az összes ch tartalma 26,06 g lett. A kenyérben lévő rostok, és a mogyoróvaj zsírtartalma ellensúlyozzák a banán gyors felszívódását. Én meg ezt tudva, boldogan behabzsolom. :)