2023. január 3., kedd

 Hyperglicaemia suli - Miért magas a cukrod? - 1. rész

Normoglicaemiának, azaz megfelelő, normális vércukorszintnek a humán definíció szerint az 5,5 mmol/l alatti étkezés előtti, és 8 mmol/l alatti étkezés utáni vércukorszint felel meg. Ennél magasabban orvosi szempontból más hyperglicaemiáról beszélhetünk.

Közel normoglikémiás kezelésvezetésre kell törekednünk, egyéni céltartományok megadásával, azonban érdemes számba venni az okokat, amelyek hyperglicaemiát okozhatnak. Néhány hétig ezzel szeretnék foglalkozni.

-Rossz inzulinbeállítás- 

A beállítás szó önmagában téves. Gyakorlott egyeseknek mondanom sem kell, hogy a beállítás nem örökre szól, mivel a különböző életperiódusok, hormonális változások, életvezetés, időjárás is befolyásolja többek között, ami a vércukrunkkal történik, és így a szükséges inzulinmennyiségeket is.

Rossz inzulinbeállítás alatt láthatunk egész napi emelkedett értékeket-ebben az esetben a bázismennyiség elégtelenségéről van szó, vagy étkezés utáni emelkedéseket, ebben az esetben a bólus inzulinok elégtelenségéről van szó- újabb típusok esetén nem megfelelő, vagy megváltozott szénhidrát-inzulin arányról.



A szénhidrát-inzulin arány ultragyors inzulinok használata esetén értelmezhető, és azt mutatja meg, hogy 10 g szénhidrát elfogyasztása adott napszakban mennyi inzulint igényel, hogy közel normális vércukorértékekkel megússzuk az étkezést. Ezt az arányt tovább befolyásolhatja az elfogyasztott szénhidrát minősége (gyors, vagy lassú és milyen arányban), valamint jelentősebb mennyiség esetén az elfogyasztott zsírok és fehérjék is-hiszen ezek is emelik a vércukorszintet, csak kisebb mértékben, lassabban és hosszabb távon (zsírok esetén mintegy 6 órás hatásról beszélhetünk).

Minden esetben tendenciákat kell néznünk. 

Általában azt mondjuk, hogy 3 nap azonos változásai adnak tendenciát, és ezután érdemes változtatni-kivéve, ha nagyon nagymértékű eltérésről beszélünk, vagy már annyira profik vagyunk, hogy korrekció mellett is meg tudjuk ítélni a tendenciát. Ez utóbbi pumpás báziskorrekció alkalmazása esetén könnyebb. Pennel és pumpával is van lehetőség, szintén főleg ultragyors inzulinok használata esetén bóluskorrekcióra.

Inzulinérzékenységi faktornak, vagy korrekciós aránynak/rátának azt nevezzük, hogy 1 E inzulin adott napszakban (nyugalmi helyzetben és étkezések hatásán kívül) hány mmol/l-rel viszi le a vércukrunkat 3-5 órás (vagy) teljes hatástartama alatt. (Szintén több kísérletből számítható átlag.)

Egy próba az diabban nem próba.

Amennyiben étkezéstől függetlenül, és csak adott napszakban van emelkedés, úgy érdemes:

  • a hormonális változásokat megfontolni (pl.: hajnali jelenség, gyerekek növekedési periódusa esetén tipikusan lefekvés utáni növekedési hormon aktivitás),
  • vagy rutinszerű stresszhelyzeteket (pl.:iskolába, munkahelyre való beérkezés),
  • adott inzulin hatásának egyéni elégtelenségét (pl.: a Lantus gyakran nem tart ki 24 órát, helyette 16-20 órás hatást várhatunk),
  • Somogyi-effektust, és étellel túlkompenzált hypoglicaemiát, vagy ezek vegyes keverékét

(A Somogyi-effektus, mint azt többször leírtam, legrosszabb esetben akár 72 órán át okozhat tartós emelkedést, vagy kiugrásokat. A hypoglicaemia kezeléshez szükséges gyorsan és lassan felszívódó szénhidrátok aránya és mennyisége pedig egyéni, és érdemes kikísérletezni azt a változatot, ami épp csak normoglicaemiás tartományba emeli a vércukrot.)



Ha a kezelőorvossal együtt sem találunk semmilyen okot, úgy lehet szó adott napszakban emelkedett bázisigényről, amit a modernebb bázisok általában megoldanak, de előfordul, hogy csak az inzulinpumpa lesz megoldás rá.


Folyt. köv. Az érthetőségről és hasznosságról hálás vagyok, ha visszajeleztek. És nyugodtan fejtegessük, hogy mi a menedzsmenti hiba a felhasznált képeken.