2021. szeptember 27., hétfő

 

Mit kéne tudnod betegként f@stos cukrod helyrerántásához 2. rész- Bólustrükkök (ismét ultragyors analóg inzulinokról szól az óda (főleg))



Mit látsz? Elrontott bólust és korrekciót. 

Hogy csináld jobban?

Ha az előző írás (itt) alapján megbizonyosodtál róla, hogy a bázisod rendben van (és csakis akkor!), abban az esetben elkezdhetjük a bólusbeállításokat. A bólusod akkor van elcsúszva, ha az étkezés utáni 3-5 órában valami nincs rendben. (FPE-ről később lészen szó.)

A cél az, hogy étkezés után 90 percre ne emelkedjen többet a vércukrod mint 2,5 mmol/l, és ha van rá mód, kezdjen el ezután közelíteni az éhomi tartományhoz. Ez egy cél. Örök cél. Nem fog mindig menni, de erre kell törekedni.

Ha étkezés után beesik a vércukorszinted, akkor túl sok a beadott bólus mennyisége. Ha étkezés után csökken, majd hatalmasat emelkedik, akkor az inzulin és a szénhidrát felszívódása nem klappoltak időben.

Ha étkezés után nagyobb az emelkedés, mint 2,5 mmol/l akkor kevés a beadott bólus mennyisége, ha később kezd el zuhanni, akkor szintén lehet, hogy nem klappolt az inzulin és a szénhidrát felszívódása.

Az inzulin és szénhidrát felszívódásának időzítésére két trükk van. Az egyik a szénhidrát minősége- vagyis gyorsan vagy lassan felszívódó szénhidrátok megfelelő arányú összeválogatása. A másik az idő. Mindkét faktor esetén vannak ufók, és a diab amúgy is egy egyéni betegség, így azt, hogy milyen összetétel mikor jó, neked kell szép következetesen kipróbálgatnod. Az ultragyors általában több gyors szénhidrátot igényel, mint gondolnánk. 

No de az idő! Nagyon kicsi gyerekeknél, akiknél még nem lehet tudni, hogy meg fogják-e enni a szépen kimért ételt, nem igazán kivitelezhető biztonságosan, ahogy émelygés, hányás, hasmenés esetén sem, de minden másra ott a prebólus.

Az mi? A prebólus az inzulin étkezés megkezdése előtti beadását jelenti. Az ultragyors inzulinokkal elterjedt az a nézet, hogy elég evés közben bólusolni itt a végtelen szabadságban. Nos, ez kevesekre igaz.  A legelterjedtebb inzulintípusoknak 5-15 perc kell, mire hatni kezdenek. Több tanulmány áll rendelkezésünkre miszerint a prebólus használata jelentősen csökkenti a HbA1c-t. Pl.: ez.

Hogy kezdj bele? Kezdd el étkezés előtt 5 perccel beadni az inzulint, és nézd meg mi történik szenzorral vagy 5-10 percenként mérve, majd 30,60,90,120 percre!Ha nem vagy elégedett azzal, amit látsz, akkor egy-két nap után nézd meg mi történik, ha 10 perccel hamarabb adod be!  Nagyon kevés embert ismerek, akinek egy ultragyors analóg 15 percnél később kezdene el hatni, így az ennél több várakozással bánj nagyon óvatosan! Ha beadás előtt a vércukorszinted céltartományban volt, és beadás után látod, hogy elindult lefelé, semmiképpen ne várj tovább az evéssel!

Napszaki ch-inzulin arány:

A bólus az étkezéshez van. Ne adj be teljes adag bólusokat, ha nem eszed meg a hozzá előírt szénhidrátot. Inkább tanuld meg ezt:

Mivel nekem semmilyen ökölszabály nem jött még be, ezért nem tartom annyira fontosnak megosztani veletek, egyébként felnőttekben szinte minden 10 gramm szénhidrát/1E-ről indul. Ami viszont tuti, hogy az ultragyors inzulinok hatását grammra pontosan ki lehet számolni.

Ennek a kikísérletezésénél alacsony zsír- és fehérjetartalmú, viszont fincsi szénhidrátos ételekkel kell játszanunk. Az orvos meghatároz kezdetben egy számpárt, pl.: 28 g szénhidrátos reggelihez 4E ultragyors inzulint kell adnod. Vagyis 7 g szénhidráthoz adsz 1 egységet. Ha a zsírokat és fehérjéket kihagyjuk a buliból egyelőre, akkor ez azt jelenti, hogy a 7 gramm bármely többszörösét megeheted, akár az előírtnál kevesebbet vagy többet is, ha ultragyors analóg kezelésen vagy. Az egyetlen dolgod az aránnyal felszorozni az egységeket. Ha előbb említett esetben 42 g szénhidrátot szeretnél megenni, akkor 6 E-re lesz szükséged ehhez.

A ch-inzulin arány napszakonként változik, tehát 10 g szénhidrát elfogyasztásához más mennyiség kellhet reggel, délben és este, (éjjel). Azt itt szögezzük le, hogy a klasszikus ultragyors analógos kezelésben nincsenek kisétkezések általában. Illetve fontos tudni, hogy bár a baromi nagy szabadság ígérete igen kecsegtető, a legtöbb diab nagyon csípi a legalább viszonylagos rutint, az időpontok és mennyiségek tekintetében.

Ha úgy érzed elcsúszott a ch-inzulin arányod, kezdd el a napszaki arányt 2 g-mal feljebb vagy lejjebb tolni 2-3 naponta, amég meg nem találod a megfelelőt.

Korrekció:

A korrekció magas vércukorszintre az étkezési inzulinon kívül beadott pluszt jelent.  A legkönnyebb és legelfogadottabb az ultragyors analógokkal való korrekciózás. A korrekció mértéke, avagy inzulinérzékenység is napszakonként változik. Korrekciót beadni az étkezési inzulin után leghamarabb 2 órával elegáns. Nagyon nagy szükségben, vagy technikai hiba esetén lehet hamarabb is. A korrekció ökölszámát így tudjátok kiszámolni. Nekem ez sem válik be, így én azt javasolnám, hogy ha a délelőtti inzulinérzékenységre vagyunk kíváncsiak, akkor a délelőtti magas vércukrunkra (két órával étkezés után)- adjunk be 0,5-1 E inzulint (kezdetnek sosem többet, és kamaszokról-felnőttekről beszélek normál inzulinigénnyel), és mérjük ki a következő nagyjából 4 órában, hogy mi történik. Ugyanez délután, ugyanez éjjel. Az inzulinérzékenység definícióilag azt jelenti, hogy 1 E inzulin hány mmol/l-rel viszi lejjebb a vércukrodat egy adott napszakban. Nem gondolom, hogy hiba így számolni- sokkal hamarabb, sokkal pontosabb eredményre juthatunk. Ugyanakkor a próbálkozások elején jódoktorunkat is meg lehet,sőt, néha kell is kérdezni, ő milyen korrekciót használna. Azt azonban tudni kell, hogy egy mérés nem mérés, így a procedúra napszakonként 2-3 próba átlagértékével elbírálható, ha azok egymástól nem nagyon eltérőek.

Ezt a napszaki korrekciós arányt később tudjuk akár arra is használni, hogy magas étkezés előtti értéknél a ch-inzulin arány szerint adunk inzulint az elfogyasztott szénhidrátra, és a korrekciós arány szerint hozzátoldunk még egy kicsit, hogy céltartományba érjünk.

Kis pumpás kitekintés: Elsősorban a bóluskorrekciózás ajánlott, és ezt tekintsük mainstreamnek, de nagyon inzulinérzékenyeknél a bázis százalékos emelésével történő korrekció is elég lehet. A kettőt együtt is lehet esetleg használni vészhelyzetben, vagy haladóknak, de nagyon sokszor látom, hogy ez nem szokott jól menni.

Amiről szívesen feledkezünk meg, az az, hogy baromira nem gyorsan kell elérni magas cukor esetén a célértéket. A korrekcióval óránként 4 mmol/l vagy ennél kisebb mértékű csökkenést akarunk elérni. Ennél nagyobb csökkenés fájdalmas hiba lehet a hosszú távú menedzsmentre nézve.

Szóval ne kapkodjatok! Mindennek a kiszámítása napokba-hetekbe-hónapokba kerül. És ami ennél is fontosabb: ne adogassatok be random bólusokat és korrekciókat magatoknak! Tudjátok, hogy mit csináltok! Mindannyiunk érdeke.