#szubjektívposzt3

Az élet egyensúlyra törekvés. Múltkori  posztom kiegyenlítéseként:

Miért szar cukorbetegnek lenni?! (Nem nektek. Csak és kizárólag, és úgy általában nekem.)

1, Mert Milka. Ilyen banálisan. Az univerzum tréfája, hogy volt.  Jó volt. És jól ki is vonták a forgalomból a diab változatot.

2, Mert elhúzódó gyászfolyamat. Ez úgy néz ki, hogy diagnosztizálnak,te alkalmazkodsz. Megtanulsz minden fortélyt, szentül hiszed, hogy mestere vagy, és, hogy veled semmi gáz nem fog történni soha. Aztán egyszer csak leesik, hogy cukorbeteg lettél, ennek minden nyűgjével, lehetőségével, potenciáljával.  Akár évek múltán. És akkor innen elkezded feldolgozni.

3, Az hagyján, hogy örökké a biológia tanár szerepében maradsz. Nem akkora miazmár magyarázni néhány mondatot ß-sejtekről, de az már fárasztó, amikor közlik veled, hogy hülye vagy, mert erre van gyógyszer, meg kapor, meg fahéj. Te minek szenvedgélsz itt?!

4, Mert a diabétesz kezelésről alkotott orvosi nézetek gyakorlatilag paradoxak. Szóval ha gyakran váltasz orvost a legeltérőbb nézetekkel találod szemben magad.

5, Mert sokszor nem azt csinálja, amit én akarok. Például, ha edzeni akarok, akkor rendszerint zuhanórepülésben van. Ha meg nagyon fáradt vagyok, és aludni akarok, akkor valamilyen ugrásszerű tendenciát mutat, mindegy, hogy le, vagy fel, csak ne tudjak nyugodt szívvel nyugovóra térni.

6, Mert ha eldugul a kanül, az mindig lefekvés időre láttatja magát nálam, valami rejtélyes oknál fogva, és mivel nagyon inzulinérzékeny vagyok, nagyon lassan tudok csak manipulálni korrekcióval. Órákba telik, mire elfogadható tartományba ér a cukor, aminek rendszeres eredménye, hogy vágyaim és igényem ellenére nem tudok fürdeni menni, ami szörnyen idegesítő, és néha végül, mire az aludható tartományba érek, csak összeesem koszosan ott, ahol vagyok.

7, Mert nem csak rajtad múlik, hogy fostos lesz-e a vége.

8, Mert nincs pszichés segítségnyújtás, illetve épp most kezd el lenni, de még gyerekcsukában szalad.

9, Mert: ’Úgy sajnállak!’ (Hajkoronám felét ilyen felkiáltások közben téptem ki önkezemmel.)

10, Mert nagyon nehéz olyan embert találni, akivel megbeszélheted,  és tényleg érti, minden kóros mechanizmus nélkül.

11,  Mert vizsgaidőszaki stressz àemelkedett értékekàirreális fáradtságérzetàkínkeserves tanulás.

Végül, de nem utolsó sorban a +1, Mert ha magas a  cukrom, akkor 3 és fél percenként ajándékoz meg az élet durva vizelési ingerrel, amit nagyon nehéz 3*45 perces tömbösített  órákon menedzselni.

#szubjektívbejegyzés2

Tanuld meg szeretni!

Hitetlenkedve nézel a képernyőre.

 Szeretni egy krónikus betegséget, ami potenciálisan romba döntheti az életem?!

Virtuálisan mosolygok rád.  Amit az elmúlt pár év, a bukásaim, és felállásaim, a majdnem elhalálozás, és életem orvosának megtalálása hozott, az ennyi , ott a címben.

Nem máról holnapra fog menni, meg baromira nem biztos, hogy neked már az a ma van, amikor képes vagy rá.

Persze, előbb utálni fogod, majd hisztizel miatta, aztán tagadod, és arconköpöd, hogy nem is vagy rosszul a Milkától, akkor sem, ha Nutellát kensz rá, aztán ezek vegyes keveréke.

De tökre nem rossz neked annyira. 

Tökre rossz a transzplantra váróknak, az ivóvízért küzdőknek, az éhezőknek, a lánynak, akiről egyszer a lakótársam mesélt és két óránként ennie kell, hogy ne halljon meg, a HIV fertőzötten születő gyerekeknek, az árváknak, a mentális betegségben szenvedőknek.

És bármennyire is működik rosszul az ellátó rendszer. Hol van ezekhez képest egy diab?

Plusz régebb óta élek vele, mint a férjemmel. A részem, mint a hasi-husim csípő tájon. És pont úgy szeretem, mert a sok könyv fölött ülésből, az édesszüleim genetikájából, a csoki szeretetemből, és a férjem full English breakfast-jeiből származik. Szeretem a diabom, mert a tanárom, a jobbá tevőm, a kihívásom, a keresztem, és mert a szövődményem miatt akarom megjavítani a rendszert. Nem idegen tőlem.

Szeretjük néha sajnálni magunkat. Én is szeretem. Mondjuk csak a férjemnek, és a legjobb barátaimnak, mert ők bírják.  De az élet napi négy injekcióval, és 4-6 ujjbegyszúrással, évenkénti 4 vérvétellel lesz csak szegényebb. Na jó, drágább lesz az édesség, de nem kevésbé finom! Meg nem lehetsz sebész, pilóta, kamionsofőr, rendőr, katona, meg magas feszültséggel dolgozó villanyszerelő. (És igazad van, egy fordított poszt is születhetne a rossz napjaimon.)

Sajnáld magad, meg légy dühös, aztán tagadd, és kenj Nutellát a Milkára, és tudd, hogy jó ideig nincs tünete a magas cukornak, aztán ismerd el, hogy annyira nagyot nem vesztettünk.  Még.  És amég még van, addig kéne összeszedni magad. 

A felsoroltak néhányszáz forintok hetente, és pillanatok az életedből. És ezen pillanatok közt, azt a félelmetesen hosszú időt használhatod  toporzékolásra, vagy megtöltheted azzal, amivel csak akarod, ami te vagy, és ami független a betegségedtől.  Szinte bármi lehetsz, és bármit megtehetsz.

Mikor tanítok, mindig azt mondom a gyerkőceimnek, hogy menjenek el anyával a boltba, és válasszanak egy olyan füzetet, amibe szívesen írnának.  És végülis fontos életben tartani a belső gyerekem, és a megszeretés első lépése, hogy szép dobozba csomagolom a kiválasztott objektumot. (A régi doboza épp most kopott el.) Úgyhogy fogom magam, és rendelek egy ilyet:

Plusz néhány száz forint az életem során felhalmozódó diabétesz számlára. 

Fogadjátok szeretettek Solymosi Anita - Mydiablife vendégposztját:

Hidegvíz, cukorbeteg lettem!

Onnantól számítom az újjászületésem kezdetét, mikor kiderült a cukorbetegségem. Előtte nem foglalkoztatott a téma, hiába cukorbeteg a nagymamám, valahogy annyira jól kezeli a szituációt, hogy sosem foglalkoztattak igazán a cukorbetegségekkel kapcsolatos fogalmak. Mikor kórházba kerültem egy rémálomnak éltem meg az egészet. Nem olyan egyszerű ez, hiszen rengeteg kütyüt ránk ruháznak, mindent meg kell tanulnunk, hiszen nem fog ott állni mellettünk minden percben egy ápolónő, aki segít a diétában, az inzulinozásban vagy a mérésekben. Mikor kiszabadultam a kórházból, úgy éreztem magamat, mintha újra kellene tanulnom járni. De nem járni kellett újra tanulni, hanem élni, étkezni, pihenni, mozogni, előkészülni bárhova is megyek, mondhatni egy teljesen új életmódot ruházott rám a sors.

Nagyon örültem neki, mikor egy ismert cukorbeteg blogger lány, Bády Dia megkeresett azzal a kéréssel, hogy készítsek egy listát a felnőtt edukáció céljából a cukorbetegség kezdeti fázisának megkönnyítése érdekében.

Hogyan kezdjem?

Lelki fejezet:

1.       Fogadd el, hogy beteg vagy. Nem, ez nem egy állapot, nem egy szituáció, nem egy átmeneti helyzet. Amennyiben 1-es típusú cukorbeteg vagy, ez egy életreszóló tanulás, egy olyan betegség, amivel teljes életet lehet élni. A kezdeti időszakban nekem is nagyon nehéz volt ezt felfogni, sokáig azt híreszteltem, ez nem egy betegség, ez egy lehetőség az élettől, hogy egészségesebb életmódod legyen. Van benne igazság, de visszagondolva már én is teljesen másképp látom. Tudnunk kell, hogy  az életmódváltozás mellett ez egy súlyos betegség is, ami szövődményekkel járhat, amennyiben nem vigyázunk magunkra. Viszont ha hajlamosak vagyunk megfelelő értelemmel kezelni a kialakult helyzetet, egyáltalán nem fogjuk betegségként megélni, nem fogjuk kirekesztettnek, vagy másnak érezni magunkat.

2.       Bizonyítsd be, hogy neked megy. Bizony, ez a legfontosabb, hogy kellő motiváltsággal állj a cukorbetegséggel járú kihívások elé. Számtalan olyan fórumot olvashatunk, ahol a negatífv példák rengetege gördül a szemünk elé. Mutasd meg a világnak, hogy te bizony egy jó példa vagy és ha nem is 100%-ban, de a tőled telhető legjobb módon kezeled a betegségedet.

3.       Vedd körül magadat pozitív emberekkel, akik jó hatással vannak a hangulatodra. A vércukorszintet nagyban befolyásolja a közérzet, az pedig, ha jókedvű vagy és kiegyensúlyozott a társaságod miatt, hihetetlenül nagy segítség lehet az értékeid rendbentartásában. Csúnyán hangzik, de tanulj meg szelektálni. Elengedni olyan embereket, akik a negatívumot hordják be lapáttal az életedbe, te pedig nem győzöl rendet rakni utánuk.

4.       Ne hagyd, hogy a cukorbetegség várat építsen köréd. Nekem ez a kezdetektől a legnagyobb kihívás, talán még jelenleg is vannak téglák a várból, amiket vissza kell bontsak, mert sokszor a környezetem jelzi, hogy túl szigorú vagyok önmagamhoz. Természetesen, ez a szigor mindig jelen fog maradni egy picit, de nem szeretném, ha bármiben is befolyásolna. Most már nem izgulok, ha étteremben kell egyek, vagy ha eljön a vacsoraidő és én még nem vagyok otthon. Az élet mindig hoz váratlan helyzeteket, neked pedig az a dolgod, hogy ne stresszelj rá, élvezd ki a helyzetet és hozd ki belőle a legtöbbet.

Technikai fejezet:

1.       Amikor kijössz a kórházból, lepakolsz otthon, sokminden fog felgyűlni a fejedben. Biztosan jól lettem diagnosztizálva? Biztosan a megfelelő kezelést kapom? Bizony, a kórházi ellátásodat követően a legfontosabb, hogy egy bizalmast találj egy orvos személyében. A megfelelő diabetológus a kulcsa a kezelésednek, aki mindenben támogatni és segíteni fog és választ ad minden egyes kérdésedre. A megfelelő orvost érdemes részletes utánajárással kiválasztani, segítségedre ott van az internet, ahol már számos portálon nyíltan írnak véleményt a praktizáló orvosokról.

2.        Ne hágd át az alapvető szabályokat. Ha inzulin kell, add be az inzulint, ha gyógyszert kell szedned, vedd be a gyógyszert, ha diétáznod kell, ne tömd magad töménytelen mennyiségű szénhidráttal. Ez a szentháromság azért van, hogy Te életben maradj, hogy ne legyenek szövődményeid hosszútávon és hogy hosszú, boldog életet élhess a szeretteiddel. Az inzulin és gyógyszer beállításodban mindig a diabetológusod segítségére számíthatsz. Ne variáld drasztikusan, kedvedre az előírtakat, ki fog alakulni minden, ha megfelelő fegyelmezettséggel dolgozol az ügyön.

3.       Diétás tippekben az internet is segítségedre lehet, valamint számtalan zseniális könyvet találunk manapság a polcokon, amikből inspirálódhatunk. Ilyen például Dr. Fövényi József – Cukorbetegek nagy diétáskönyve, vagy Vrábel Krisztina 160 grammos szénhidrátdiéta című könyve. Ha nagyon el vagyunk tévedve az úton, kérjük dietetikus, vagy cukorbetegségre specializálódott táplálkozási tanácsadó segítségét. Akit ezzel kapcsolatban javasolnék, az az Eszel, Edzel, Jól leszel blog írója, Cseh Tamás, cukorbeteg-életvezetési tanácsadó, aki vállalja a  cukorbetegek számára speciális étrend, valamint edzésterv írását is.

4.       Ne olvass túl sok szakirodalmat a cukorbetegségről. Tudom, ez most tökre nem tűnik jó tanácsnak, de ezek a források képesek túlzottan negatív oldalról megközelíteni a cukorbetegséget, ami teljesen képes elvenni a maradék motivációnkat és a kedvünket az odafigyeléstől. Természetesen fontos a tanulás, így nem azt mondom, hogy ne vegyük elő néha a szakirodalmat, de ha teheted olvass inkább személyes történeteket, nekem kezdetben egy már nem vezetett blog írója, Diabgirl adott óriási löketet ahhoz, hogy ne adjam fel és itt az idő a boldogságra. Majd minél többet böngésztem a közösségi oldalon, rátaláltam olyan sorstársakra, akik ugyanabban a cipőben járják a cukorbetegség útját, mint én. Hazai bloggerek közül Bády Dia blogja, a diabmesék számos érdekes írással segít felfogni a cukorbetegség rizikóit, nem negatív oldalról szemlélve a helyzetet. A DiabSisters oldal egy testvérpár cukorbeteg mindennapjainak bemutatásáról szól, számos témát körbeölelve, értelmes és motiváló gondolatokkal. Cseh Tamás, az Eszel, Edzel, Jól leszel blog szerkesztője volt a másik olyan személy, aki a kezdeti nehézségeken átlendített. Vagány hozzáállással mutatja be a cukorbetegséget, nem engedve, hogy bármit is befolyásoljon ez az életében. Számos építő jellegű tanáccsal, videókkal és írással segíti a mindennapjainkat. Érdemes a külföldi palettán is szétnézni, hiszen sokkal modernebb eszközöket és teljesen másfajta történeteket olvasunk, ha bekövetünk egy-egy külföldi diabos instagrammert. Az én személyes kedvencem az instagramon @diabeteskvinnan1, valamint @matt_t1d

5.       Segíts másokon és tanulj a történetükből. Ismerkedj, hallgasd meg a sorstársaidat és próbáld támogatni őket. Hidd el, neked is jól fog esni, ha megértő fülekre találsz, ha segítségre van szükséged.

Remélem hasznos gondolatokkal segítettelek az utadon!

Kérdésed esetén keress bátran!

Mydiablife

Honnan tudd?!- Avagy a világ legrövidebb útmutatója  ahhoz, hogy a cukorbetegség ne követeljen ennyi áldozatot

Számtalanszor emlegettük már, hogy mennyire igaz itthon, hogy az edukáció részleges-teljes hiányával állunk szemben. Vagy már kezdetben nem világosítják fel a beteget (ennek teljes körű mivolta, amúgy is lehetetlen a diabétesz kezdetén) vagy később nem biztosítanak lehetőséget arra, hogy információt kapjon, dietetikussal beszéljen, tovább fejlődjön önmaga kezelésében, a diéta ügyesebb kivitelezésében, és feltehesse a kérdéseit. Mindemellett a pszichés segítségnyújtásról már nem is beszélek.

Természetesen az elfogadás első részében említett betegünk minden másra jobban vágyik, minthogy a diabéteszéről beszéljen.

A Diabsisters, és a Cukkerberg oldalt működtető tündéri nőerővel arra jutottunk, hogy szeretnénk nektek  ötleteket adni az információ szerzéshez, és a diab kezeléséhez a lehető legtöbb szempontból. Ezen  kívül ahhoz, hogy hogyan tudjátok a beérkező információt relevancia szerint szűrni és, hogy szerintünk mi a normális egy diabétesz kezelésben.

Lássuk az én részem:

1,  Miután kiszabadultok a kórházból, nyilván nehéz, és fájdalmas lehet elfogadni a helyzetet. Viszont mindenképpen feltámad bennetek valami természetes kíváncsiság ezzel a betegséggel kapcsolatban.  Ekkor felmentek az internetre, és …EEEEE. Tudom, hogy nagyon könnyen és gyorsan elérhető információforrás, de ne feledjük el, hogy nem lektorált. Ezzel szemben egy könyv viszonylag biztos információkat tartalmaz. Hogy ne hagyjalak titeket segítség nélkül, íme a szerintem potenciálisan használható könyvek listája, a teljesség legkisebb igénye nélkül:

Dr. Baranyi Éva, Dr. Winkler Gábor: Cukorbetegség

Dr. Baranyi Éva, Dr. Winkler Gábor:  A nő és a cukorbetegség

Dr. Fövényi József, Papp Rita:  Cukorbetegség és diéta

Ez itt tulajdonképpen egy fél pont. De nagyon fontos fél pont. Számomra a fenti könyv kulcsfontosságú volt a szénhidrátszámolás megtanulásában. Ha nem tudsz szénhidrátot számolni, az diabétesz tekintetében olyan, mintha bekötött szemmel vezetnél repülőt. Katasztrófavédelmi okokra hivatkozva azt javaslom, hogy ezt ne tegyük.

Dr. Fövényi József, Gyurcsáné Kondrát Ilona: Cukorbetegek nagy diétáskönyve

Édesanyáknak és édesapáknak:

Dr. Békefi Dezső:  Gyermekkori diabétesz

Ha már nagyon benne vagyunk a témában, lelkileg megerősödtél, és még emlékszünk gimnázium utolsó éveiből a biológiára, akkor:

Dr. Baranyi Éva, Dr. Winkler Gábor:  A cukorbetegség egészségkárosító hatásai

És bár ezt már nem olvastam, így egyelőre érdemileg nem nyilatkozhatok, de szimpatikusnak tűnt:

Dr. Kaiser Gábor: Vészhelyzetek cukorbetegségben

Direkt megnéztem ti mit értek el rögtön a Google segítségével, és alapvetően van pár hasznos találat, de álljunk ellen a vágynak, és hagyjuk a „vége a cukorbetegségnek” típusú könyveket, így elsőre, meg másodikra, meg utána is, ha egy mód van rá.

2,  Én tényleg, de tényleg úgy látom a cukorbetegséget, mint valami, nem önként választott emberi kapcsolatot. De ez nem jelenti, hogy nem barátkozhatunk össze. Ennek az összebarátkozásnak nagyon fontos része legyen, hogy szép lassan tudomásul vegyük, hogy nem vagyunk egyedül a problémával. Sőt, mi több a 18 éven felüli népesség 8,5 %-a küzd vele. És mivel mi felnőttek nagyon szeretjük a számokat, mindig hozzáteszem, hogy ez ma már jóval több, mint 422 millió ember világszerte. Hogy hogyan tudunk belehuppanni a gondolatba, hogy nem vagyunk egyedül? Diabéteszes folyóiratok, és szakmai honlapok segítenek nektek. Hiszen ez még mindig egy lektorált verziója a valóságnak.

Diabetes c. folyóirat, www.diabetes.hu

www.diabet.hu –Ha hírekről informálódnátok.

www.gyermekdiabetes.hu

www.egycseppfigyelem.hu

Angol nyelvtudás birtokában pedig már szinte határtalanok a lehetőségek.

Közvetlenül ezután javasolnám a diabéteszes rendezvényeket, ahol előadásokat hallgathattok meg különböző szakemberektől, és megismerkedhettek hús-vér sorstársakkal is.

3. Ha idáig eljutottatok az olvasásban, az előadásokban, és a találkozásokban, akkor kezd körvonalazódni bennetek az a kép, hogy a diabétesz egy egyéni betegség, ami minden esetben személyre szabott kezelést igényel.  Ha ezt tudomásul vesszük, akkor elkezdhetünk diabéteszes blogokat olvasni, miközben mantrázzuk magunkban: „Ami az egyik cukorbetegnek beválik, az nem biztos, hogy a másiknak is be fog.” (Ez akkor is jól jön majd, ha már ti szeretnétek tanácsot adni.) Ebben a műfajban ragyogó példákat lehet találni ékes anyanyelvünkön, és angolul egyaránt.

http://cukkerberg.blog.hu/

https://www.facebook.com/DiabSisters-1480157415351341/

https://www.facebook.com/mydiablife/

http://diabeteszesagyermekem.blog.hu/

https://edesszivem.wordpress.com/

http://diabgirl.blogspot.hu/2013/06/mennyire-cukorbeteg.html

http://idbhungary.blog.hu/

http://diabdolgok.blogspot.hu/

http://www.d-mom.com/

http://www.bittersweetdiabetes.com/

Plusz egy angol bloglelőhely:

https://www.healthline.com/health/diabetes/best-blogs-of-the-year#3

4, A blogok elolvasása után szóba jönnek még a diabéteszes fórumok is. Facebookon, és más online felületen is fellelhetőek. Vészhelyzetben egészen jók a tanácskérésre, miközben az orvosodat próbálod elérni, de két nem fogadott hívás közt pötyögni támad kedved.

Ámde, teljesen kontrollálatlan az a tartalom és stílus, amivel itt találkozhatunk.  Az embernek fel kell vennie az információfilterét, és megpróbálni boldogulni ebben a kuszaságban.
Egy szóval sem mondanám, hogy nem hasznos, de amennyiben a kezelésedről van szó, inkább találj egy olyan orvost, akire tettleg rábíznád az életed, és jól bízd rá!

5, A saját érdekedben, légy kritikus. Csapjunk bele egy társadalmilag ignorált probléma közepébe. (Amúgy is csípem az „in medias res” kezdést.) Minimális kultúra kérdése, hogy megadjuk a tiszteletet betegtársainknak, és az orvosunknak is. Első körben fogadjuk el a tényt, hogy doktorunk 10 évvel többet tanult a témáról, mint mi, és még alvásidejét, és szociális kapcsolatait is feláldozta az ügyért. Azonban tapasztalatom szerint a jó doktort, egyesek olykor képesek istenként kezelni. Maximálisan elismerendő, hogy rengeteggel többet tudnak a tudományos szempontról, hogy szakmailag minden hozzászólásuk releváns, de az sem tagadható, hogy túlterheltek, kiégettek, és emberileg nem mindegyikük van a helyzet magaslatán.
Ne adj isten, az is előfordul, hogy bár szakmailag nagyon penge, és mások imádják, a személyiségetek viszont nem illik össze.

15 év diabétesz távlatából úgy gondolom, hogy az orvos azért van, hogy kvázi együtt működhess a tudomány hírnökével.  Ehhez az is kell, hogy felnőj a feladathoz, és próbáld az általad kivitelezhető  maximum fokon megtanulni kezelni a betegséged, illetve soha ne kamuzz neki.

 Kritikus pontok:

- Hogy el tudd érni, ha valóban vészhelyzetben vagy, még akkor is, ha fél órán belül 42 hívást kell ehhez indítani.

-Hogy adjon soron kívül konzultációra időpontot vagy egy e-mail címet, ahol a naplód bemutatásával tudod prezentálni, ha valami nincs rendben.

-Hogy segítsen a megfelelő ismeretekhez hozzájutni.

-Hogy ne kezeljen tömegcikként, és ne minden betege pontosan ugyanarra az inzulinra legyen állítva, ugyanannyi egységgel.

-Hogy ne feltételezze, hogy hazudsz. (Jól jön, ha valóban nem teszed.)

A diab társadalom felének azt javasolnám, hogy viseltessék tisztelettel, és türelemmel orvosink iránt, a másik félnek pedig azt, hogy alapos indokkal, merjék megkérdőjelezni  a szavaikat.

6, Miután szakmailag és személyiségében is megfelelő orvosra találtál, több mint valószínű, hogy kérésedre ő megadja majd egy dietetikus elérhetőségét. Mindenképpen javasolt időről időre dumálni egyet velük. Főleg, mert rohamtempóban fejlődik a táplálkozástudomány.

7, Ha egyenesbe jössz a saját diaboddal, érdemes egy pillantást vetni a későbbi kockázatokra, és szövődményekre. Nem azért, hogy félelemben éld le a hátralévőt, hanem mert jó lenne, ha memorizálnál néhány olyan korai tünetet, ami akár még az orvosodnál hamarabb is segít felismerni, ha egyszer, valaha, csupa feltételes módban, baj lenne.

8, Edukáld a családod! Nem viccelek. Szerintem ez remek ötlet, mert más dolog a felhasználói szintű ismeret, és más, ha már el is kell magyaráznod.  Segíti a megértést. Rengeteg plusz kérdést vethet fel, aminek utána nézhetsz.  Magabiztossá teheti a tudásod. További tanulásra és megismerésre sarkall. És végül, de nem utolsó sorban rengeteget segít a diabéteszesek helyzetén a társadalomban, ha egyre több ember, egyre többet tud erről. Talán nem hinnének annyian részegnek, vagy drogosnak, és nem kéne azt hallgatnom a trolin, hogy mekkora hülyeség inzulint adni, ha ez a betegség tablettákkal is kezelhető.

9, Bár a kor még nem barátkozott meg a saját vívmányaival, de ha úgy érzed, hogy egyedül, vagy később más diabosokkal sem megy a helyzettel való megbarátkozás, akkor megéri egy pszichológus vagy mentálhigiénés szakember segítségét kérni.  (Nyilván nem tud mindenki a zsebébe nyúlni, de segítő szolgálatoknál, sőt minden felsőoktatási intézményben van ilyen.) Nem ördögtől való, és nem is szégyenletes, sőt egyelőre még hősiesen bátor tettnek számít ez.

10, Az utolsó ponthoz érkeztünk, és mint végkonklúzió, azt mondanám, hogy mégis a legfontosabb pont, hogy korrekt menedzsmenttel, lelki szumóval, edukukációval, és másokkal együtt korrekt, és nélkülözésmentes (legyen szó egy diab tortáról, vagy bungee jumpingról) életminőséget biztosíts saját magad számára.

A kapcsolódó listák pedig:

Diabsisters

Szabari Bettina

Mydiablife