Ilyen volt a gyászfolyamat, amiről már korábban írtam nektek:
https://diabmesek.blogspot.com/2017/02/gyasz-ami-jobba-teszi-az-eleted-milyen.html
A mai pedig a diabetes burnout, vagyis a diabos 'kiégés'.
Eleged van a 7/24-es szolgálatból? Folyton kontrollban kell lenned? Eleged van a szúrkálásból? Sziták az ujjaid? Pokolba kívánod a szénhidrát számolást? Téped a hajad a viszonylag kötött időpontoktól? Hogy folyton lassan és gyorsan felszívódó szénhidrátokban kell gondolkodnod? Elfutnál a legrosszabb pillanatokban becsapó hypokból és hyperekből? Érezted már, hogy mi a francért kell éjjel felkelni bázisellenőrzés miatt? Már megint csipog a hülye pumpád? Jönnek a frontok, és bármit teszel is a normoglicaemia elérhetetlen? A szenzorod nem azt mutatja amit szeretnél? Olyan kidolgozott tervvel indulsz neki egy külföldi utazásnak, amik bármely igazgatási szerv megirigyelhetne? Ez az egész elviselhetetlenül sok aggódással jár? Többet találkozol a dokiddal, mint a legjobb barátnőddel? Azt érzed, hogy nem ért meg a környezeted? Feladnád? Túlterheltnek érzed magad a diab menedzsmenttel? Frusztrál az egész?
Jó hírem van: Ez egy tök normális reakció. És bárhogyan érzel is, tudnod kell, hogy egyáltalán nem vagy egyedül. Élete során szinte minden diabos átesik ezen valamilyen mértékben.
A diab nem mindig egy leányálom, és neked nem is kell úgy tenned, mintha.
Egyesekben a burn out tettekben is megnyilvánul, mint az összes elérhető Milka felzabálása, vagy a mérések hanyagolása, inzulinbeadás vagy gyógyszerbevétel elodázása, csökkentése, jó doktorunk elkerülése, vagy a menedzsment teljes feladása átmenetileg, DE! ez nem törvényszerű. Lehetsz te a diabtól kiégve akkor is, ha csak batár fáradtnak vagy dühösnek érzed magad az egésztől, miközben pöpecül ellátod magad.
A kiégés depresszió-e?
Határozottan nem. Az, hogy ezek az érzések vannak, nem jelenti, hogy az életed összes részére kiterjednek. De ha hagyod magad ebbe beleülni, előfordulhat, hogy később depresszióvá változik, ezért érdemes figyelned rá.
Ahhoz, hogy segíteni tudj magadon érdemes megismerned, és megértened a problémát, amivel szemben állsz. Szánj rá időt, hogy végiggondold, mit érzel és mit tapasztalsz! Olvass utána! Vizsgáld meg magadban a jelen helyzetet, lépj hátra egyet, nézd meg, hogy állsz a diaboddal!
Ne siettesd! Nem kell ma kötelezően túljutnod a kiégésen, sőt holnap sem, sőt még idén sem feltétlenül.
Tűzz ki magad elé célt arról, hogy milyen menedzsmentet szeretnél a jövőben, DE haladj kis lépésekben! Tervezz! Ma már minden lépésünket megtervezzük, hát miért ne terveznéd ezt is? Ha tegnap még kettőt sem volt kedved mérni, mi lenne, ha ma, csak elérnél egy harmadik mérést? Vagy akár holnap? Ezzel apró sikereket, és jó érzéseket garantálsz saját magadnak.
Beszélj másokkal! Mint mondtam, majdnem mindenkinek vannak/voltak/lesznek ilyen érzései, szóval simán segíthetnek a magány érzésén. Nem utolsó sorban elképesztő trükköket tudnak néha megosztani. Nekem a kedvencem a 'diab mentes nap' gondolata volt pár éve egy ismerőstől. Mikor is előre megbeszélitek a kezelésed menetét a szüleiddel, pároddal, legjobb barátoddal, és megkéred őt/őket, hogy egy napig foglalkozzon csak ő a diab részével. - Szerintem ferrrgetes!
Kérj segítséget! Az orvosodtól, mentálhigiéniás szakembertől, pszichológustól! Ez nem para.
Fogadd el, hogy nem vagy tökéletes, sőt robot sem! Nem irányíthatsz mindent. Néha, ha mindent megcsinálsz a világon, akkor sem tudod megfékezni a diabod. És ezért nem vagy hibás.
Vegyél ki monitorozás szabit néha! Az a rengeteg mérés, vagy a szenzor öt percenként csekkolása, bár rettentően hasznos infóval lát el, de néha egyszerűen túl sok(k). Engedd el egy kicsit!
Mindig lesznek fentek és lentek a diaboddal. De veled lesz. Próbálj tudatos lenni, és tudd, hogy mi mind itt vagyunk neked!
