Tárolási kisokos-avagy sárga, barna, csapadékos, vagy tökéletes megjelenésű, de nem hat?!

Számos vitát láttam az elmúlt hónapokban az inzulintárolás rögös útjairól, hisz éltető mannánk bizony képes a romlásra. És bár őszintén remélem, hogy az alábbiak jó részével mindegyikőnk tisztában van, azért szenteljünk neki egy bejegyzést.

Az inzulin helyes tárolása használaton kívüli patronok esetében hűtőben történik, 4-8 ˚C között. A használatban lévő patront viszont már nem szükséges hűteni. Szobahőmérsékleten tárolható. Ennek mostanában vitatott oka jelen állás szerint, hogy a hideg inzulin fokozhatja a beadás fájdalmasságát.

Szobahőmérsékleten az inzulinok többségének 28-31 napig stabilnak, és működőképesnek kell lennie, kivéve a Levemirt ami 42 napot is bír.

4 ˚C alatt és 30 ˚C felett tovább csökken a hatékonyság időtartama. 4 ˚C alá került inzulint már ne használjunk fel. Ügyeljünk arra, hogy ne tudjon megfagyni öregedő hűtőszekrényünkben. Ha megfagyott véletlenül se használjuk fel.

Szobahőn tárolt inzulin 30 nap alatt veszít 1-1,5%-ot a hatékonyságából, még hűtőben tárolt inzulin hatékonysága 30 nap alatt 0,1% százalékkal csökken. Szóval hűtőzd be, ha rám hallgatsz!

Az inzulinpumpák létjogosulttá tették a 37 fokon tárolás kérdését is, erre azonban, minden igyekezetem ellenére, csak 2009-es leírást találtam, mely szerint ezen a hőfokon négy hét alatt 14-18%-kal csökken a hatékonyság, és nem javasolják két hétnél további használatát.

A fény (kültéri is beltéri egyaránt) kis mértékben (1-1,5%/28 nap) csökkeni a potenciált. Fényerősség hatásának tekintetében nem találtam adatokat.  Sötét helyen tárolni erőteljesen javasolt. Erre például nyári szabadtéri programok esetében jó ötlet gondolni.

A kevert inzulinok állag és szín leírása megtalálható a betegtájékoztatóban. A víztiszta megjelenésű inzulinok csapadékosodása, fény hatására sárgulása vagy barnulása következhet be. Ritkán nem megfelelően működő pen esetén pirosas-sárgás elszíneződést okozhat a patronba visszajutó vércsepp. Ha bármilyen elszíneződést, furcsaságot, változást észlelsz (netán inzulin szagot érzel) kukába a patronnal, és bonts egy másikat!

Hogy tutik legyetek, az eddig említetteken kívül mindenképp nézzétek meg a kiváltott dobozok lejárati dátumát, beadás előtt pedig légtelenítsetek pen esetében.

Források:

https://www.tandfonline.com/doi/abs/10.1080/17425247.2017.1316261?journalCode=iedd20

R. Vimalavathini & B. Gitanjali: Effect of temperature on the potency & pharmacological action of insulin

http://care.diabetesjournals.org/content/26/9/2665

Mi a baj veletek „egészséget” árusítókkal?

Mikor személyes üzenetet kell megfogalmaznom valakinek, akivel tulajdonképp nem vagyunk ismerősök, és pláne nem barátok, mindig nagyon körültekintően teszem azt. Sőt, magamból kiindulva elnézéseket is szoktam kérni a magánszférába törés bűncselekményéért. Biztosan velem van a baj, mint nem a legmodernebb generáció tagjával, amikor feláll a hátamon a szőr az életembe törő idegenektől.  

Nagyjából havonta egyszer fordul elő velem, hogy valaki felkeres, aki felajánlja, hogy meggyógyítja az egyes típusú diabéteszem mielőtt kettőt pislantok.

 

 Ezen mindig nagyon jól szórakozom, és elmondom, hogy nincsen feljegyzésünk olyan egyes típusú, azaz autoimmun folyamat áldozatává vált hasnyálmirigyű delikvensről, aki kigyógyult ebből. Néha küldök nekik tudományos, vagy megbízható forrásból származó minél rövidebb,ámde annál közérthetőbb cikkeket, és elmondom, hogy szerintem nagyon fontos, hogy az ember tisztában legyen azzal (legalább nagy vonalakban) amiből él.

Erre általában megsértődnek, vagy elküldenek a francba, lefujjogják az orvosi egyetemeket vagy  veszettül bizonygatni kezdik, hogy életük értelme az, hogy diabéteszeseket mentsenek.

Kedves Egészségárusok!

Nem fogok úgy tenni, mintha formálódó személyiségként nem ittam volna meg hat féle teát a remény jegyében, és mintha nem lett volna otthon legalább két féle diabétesz ellenes zselé, tabletta, kapszula, és mindenízű drazsé. Talán a felnövéssel járt, hogy egy idő után már nem hagytam magam a környezet nyomásának, és azt mondtam, hogy a multivitaminon, és az orvos által felírtakon kívül más bogyót már nem nyelek.

A baj az veletek, hogy nagyon kevés biológiai, kémiai, élettani, és biokémiai ismerettel rendelkeztek, de mégis ezzel szeretnétek foglalkozni. Jó hír, hogy ezen dolgok tanulhatók, a rossz, hogy ti nem tanultok. Alapvetően elvárnám attól, aki „meg akarja gyógyítani a diabéteszem”, hogy mélységekbe menően tudja, hogy mi a különbség az egyes és a kettes típusú diabétesz között, neadj’ isten azt is, hogy még ezekből is van azért több fajta.

Alapvetően elvárnám, hogy tudja, hogy az autoimmun úton kialakult diabétesz nem gyógyítható. Hogy a kettes típus kialakulásában jobbára szerepet játszik az életmód. (Ezáltal tudná, hogy drága nagynénje, édesanyja, szomszédja, nem a kaportablettától produkál jobb vércukrokat, hanem a finomított élelmiszer elhagyásától, no meg attól a cirka 40 kg-tól amitől megszabadult ijedtében az utóbbi évben.)

Fontosnak tartanám, hogy tudjátok, hogy kisöcsétek, unokatestvéretek, nagypapátok tökéletes egészségét nem éppen az jelzi, hogy már nem három, csak egy plusszos a glükóz a vizeletében. A glükozuria nem fiziológiás. Ha Tomika pisijében cukor van, akkor elég sanszos, hogy ő cukorbeteg, hisz a glükóz veséken keresztüli ürülése úgy 9-13 mmol/l-es vércukortartományban, és ettől feljebb történik. Ha Tomika tudvalevőleg cukorbeteg, és 9-től felfelé kezdődik az általa meghódított vércukor tartomány, akkor  nem a tökéletes anyagcsere helyzetről árulkodik ez a paraméter, és szerintem vigyétek vissza a doktor bácsihoz kontroll vizsgálatra.

A baj veletek az, hogy Regenoros ősatyátok többször elmondja videóiban, hogy a vastagbelekben lévő bélbolyhok is szerepet játszanak a Regenor működésében, azonban a vastagbélben, barátaim, tudvalevőleg nincsenek bolyhok, és akkor itt fel is adtam a videó megtekintését. De mikor a Blikket hozta fel forrásként, akkor már tényleg.

Napestig sorolhatnám a Ganodermával, a Forever Livinggel (ami, azért valamire jó, de nem épp diabéteszre), a fahéjkapszulával ezt a dolgot, de a lényeget szerintem úgyis értitek.

Zavar bennetek az, hogy agresszívak vagytok, ahogy az intimszférámba törtök, és hülyének néztek, ha felmerek tenni néhány bioszos kérdést, amit nem vagy nem kielégítően tudtok megválaszolni. Zavar a technika, ahogy eladtok. Tudjátok, ha valami jó, az önmagát reklámozza. Ha nem nyíltan támadtok, akkor jön a passzív agresszió: „De ugye, te nem akarsz örökkön-örökké inzulinon élni?!” Válaszom: Höhö, de, mivel nem termelek egy cseppet sem, élni meg eléggé szeretek.

Problémának tartom, ahogy az amúgy is süllyedő egészségügyi rendszerben hidakat égettek fel beteg és orvos között azzal, hogy áltudományos tényekről győzitek meg a jónépet, akik aztán nagy lendülettel neki mennek a kezelőorvosnak, vagy elhitetitek velük a gyógyszeriparral kapcsolatos, és igen intenzíven működő fantáziára valló összeesküvés elméleteket.

Végül, de nem utolsó sorban az a gondom, hogy a legrosszabb rész az, ahogy meglovagoljátok egy kétségbeesett ember reményhullámait. Kettes típusban alternatív megoldások is hatékonyak lehetnek, de egyetlen betegről sem hallottam, aki csak és kizárólag a csodás termékek valamelyikének segítségével gyógyult volna meg, miközben cukrot zabált, otthon ült és túlsúlyos maradt.  És félreértés ne essék a reménykedés normális. Mert az elfogadás egy jelentős szakaszát képezi, és kivétel nélkül mind átesünk rajta, de felforralja a vérem, mikor te placebot adsz el, minden háttértudás nélkül, és közben Teréz anyának képzeled magad, vagy ami még rosszabb teljesen el is hiszed, hogy megmentesz.

P.s.: Srácok, diabéteszeseket célzó  civil segítségnyújtás sosem fizet ilyen jól, ha egyáltalán!

Love&rockets:

Dia

Tűzoltó, katona, s vadakat terelő juhász

8 éves vagyok.

Utálom ezt a hülye betegséget.

Utálom, hogy nincs többé Nutella, meg mézes kenyér, meg Anyuka fincsi lekvárja.

Utálom a napi hat ujjszúrást. És azt még jobban, ha a felnőttek csinálják nekem, mert az mindig fáj.

Utálom az időben kelést. Hogy nincs vasárnapi szundi többet, mert nem tudok visszaaludni.

Utálok szénhidrátot számolgatni, és hogy folyton éhes vagyok.

Utálom, hogy a tesóm finomabb nasit kap uzsonnára, mint én.

Utálom a doktor nénit. Nem teljesen az ő hibája, de akkor is. Velem nem is foglalkozik, csak Anyukának osztogatja  a parancsot.

Utálok kórházba járni. Büdös.

És mindenki azt hajtogatja, hogy ez csak egy állapot. Ilyenkor jól beléjük szúrnám napi párszor azt a hat milliméteres tűt.

Legalább a suliban népszerű vagyok, mert ehetek órán, és mert merek magamnak szurit adni.

Azért sokáig még menő történeteket találok ki, hogy nehogy mégis csúfoljanak.

13 éves vagyok.

Már nem vitázom anyukámmal, hogy mit lehet, és mit nem.

De stikában Nutellát lopok a spájzból, mikor elegem van, és a család belemerül a Monopolyba a nappaliban.

Van dugi csokim a titkos fiókomban a naplóm mellett. A húgom felfedezi, mert a naplómat is elolvasta, de nem szól senkinek.

Nem túl jó a vércukorszintem. Mondjuk annyira nem is rossz. Azt mondják, határon van. Meg, hogy valami hormon nevű kis részek megváltoztatják a szervezetem működését, mert épp felnövök, és emiatt nem is lehet most minden annyira jó.

Szerzek pár barátot a táborokban. Cukorbeteget is. Minden barátom küzd a cukorbetegségével.

Az osztálytársaim nem foglalkoznak a cukorbetegéggel. Ennek örülök. Nyugi van. Szabadon járok ki-be óráról, ha rosszul vagyok. Soha nem élek vissza vele. Bár tesin a legjobb barátnőm megpróbál megfűzni, hogy színleljem, hogy lement a cukrom, mert akkor mi ketten abbahagyhatjuk a futást, de nem teszem. Utálom a kivételezést.

Még mindig morcosan járok kórházba. A doktor néni és én, nem szeretjük egymást.

18 éves vagyok.

Lejöttem a Nutelláról. Mondjuk közbeszólt, hogy lebuktam.

Már nem eszek félre. A cukrom kicsit jobb. De nagyon idegesít, hogy akkor sem tökéletes, ha nagyon odafigyelek.

A doktor néni szerint folyton zugeszem, de nincs igaza. Sőt egy idő után már csak azért sem teszem, hogy lássa, hogy tényleg nehéz beállítani a cukrom. Nem hisz nekem.

Felszabadító a gondolat, hogy 18 évesen másik orvoshoz kerülök, és nem riogat többé a doktor néni. Én már nem félek, a szüleim néha még nagyon.

Egyre nagyobb kihívásokat kezdek magam elé állítani, hogy bebizonyítsam, hogy semmiben nem akadályoz meg a cukorbetegség.

Mikor elsőre nem vesznek fel az egyetemre dolgozni kezdek. 18-20 órákat rendszeresen. Anyát, és Apát már nem hagyom beleszólni. Néha nagyon összeveszünk. Ezt mindig megbánom.

Néha bulizom a barátaimmal.

A kihívások, és a rengeteg sport, és határfeszegetés miatt kezdem látni, hogy akár teljesen normális életem is lehet ezzel a betegséggel. Vagy viszonylag normális.

Az új orvosom sem jófej.

Szerelmes vagyok. Kicsit kevéssé figyelek magamra, de még mindig nem vészes a vércukorszintem, csak ha nagyon kimerülök a munka miatt.

Félretéve a félelmeim, hogy mi lesz, ha rosszul leszek a tömegben, elmegyek életem első hatalmas rock koncertjére a barátaimmal. Királyul sikerül.

24 éves vagyok.

Már el sem tudom képzelni az életet máshogy. És nem is akarom. Megemésztettem. Rendben vagyunk.  Megkockáztatom a kijelentést, hogy szeretni is megtanultam.

Megtanultam látni az értékes dolgokat. Sokkal többet, mint mások.

Megtanultam nem sajnálni magam.

Megtaláltam Az orvosom. A vércukorszintem az eddigi legjobb keretek közt van, bár sejtésem szerint sosem lesz hosszú távon stabil.

Már elég nagy fába vágtam a fejszém. Tudom mire vagyok képes, és mire nem.  Tudom mi jó nekem, és mi nem. Tudom mi jó bennem, és mi nem.  Elvesztettem, amit el kellett veszteni, és szép lassan megérkeznek a dolgok, amik nekem vannak szánva.

Tudom milyen keményen dolgozni. Másfél év múlva a terv szerint állatorvos leszek. Lényegében eltartom magam.

Férjhez mentem. Egy férfival élek, aki pontosan 80 gramm teljes kiőrlésű bundáskenyeret csinál vasárnap reggel, és ébren marad éjjel cukrot mérni, ha én már nem tudok.

Megérkeztem.

Bármi lehetek, és bármire képes vagyok diabétesszel. Mert az élet igazából nem a tűszúrásokról szól, hanem arról, ami két tűszúrás közt történik. Minden lehetőségünk megvan.

#szubjektívposzt3

Az élet egyensúlyra törekvés. Múltkori  posztom kiegyenlítéseként:

Miért szar cukorbetegnek lenni?! (Nem nektek. Csak és kizárólag, és úgy általában nekem.)

1, Mert Milka. Ilyen banálisan. Az univerzum tréfája, hogy volt.  Jó volt. És jól ki is vonták a forgalomból a diab változatot.

2, Mert elhúzódó gyászfolyamat. Ez úgy néz ki, hogy diagnosztizálnak,te alkalmazkodsz. Megtanulsz minden fortélyt, szentül hiszed, hogy mestere vagy, és, hogy veled semmi gáz nem fog történni soha. Aztán egyszer csak leesik, hogy cukorbeteg lettél, ennek minden nyűgjével, lehetőségével, potenciáljával.  Akár évek múltán. És akkor innen elkezded feldolgozni.

3, Az hagyján, hogy örökké a biológia tanár szerepében maradsz. Nem akkora miazmár magyarázni néhány mondatot ß-sejtekről, de az már fárasztó, amikor közlik veled, hogy hülye vagy, mert erre van gyógyszer, meg kapor, meg fahéj. Te minek szenvedgélsz itt?!

4, Mert a diabétesz kezelésről alkotott orvosi nézetek gyakorlatilag paradoxak. Szóval ha gyakran váltasz orvost a legeltérőbb nézetekkel találod szemben magad.

5, Mert sokszor nem azt csinálja, amit én akarok. Például, ha edzeni akarok, akkor rendszerint zuhanórepülésben van. Ha meg nagyon fáradt vagyok, és aludni akarok, akkor valamilyen ugrásszerű tendenciát mutat, mindegy, hogy le, vagy fel, csak ne tudjak nyugodt szívvel nyugovóra térni.

6, Mert ha eldugul a kanül, az mindig lefekvés időre láttatja magát nálam, valami rejtélyes oknál fogva, és mivel nagyon inzulinérzékeny vagyok, nagyon lassan tudok csak manipulálni korrekcióval. Órákba telik, mire elfogadható tartományba ér a cukor, aminek rendszeres eredménye, hogy vágyaim és igényem ellenére nem tudok fürdeni menni, ami szörnyen idegesítő, és néha végül, mire az aludható tartományba érek, csak összeesem koszosan ott, ahol vagyok.

7, Mert nem csak rajtad múlik, hogy fostos lesz-e a vége.

8, Mert nincs pszichés segítségnyújtás, illetve épp most kezd el lenni, de még gyerekcsukában szalad.

9, Mert: ’Úgy sajnállak!’ (Hajkoronám felét ilyen felkiáltások közben téptem ki önkezemmel.)

10, Mert nagyon nehéz olyan embert találni, akivel megbeszélheted,  és tényleg érti, minden kóros mechanizmus nélkül.

11,  Mert vizsgaidőszaki stressz àemelkedett értékekàirreális fáradtságérzetàkínkeserves tanulás.

Végül, de nem utolsó sorban a +1, Mert ha magas a  cukrom, akkor 3 és fél percenként ajándékoz meg az élet durva vizelési ingerrel, amit nagyon nehéz 3*45 perces tömbösített  órákon menedzselni.

#szubjektívbejegyzés2

Tanuld meg szeretni!

Hitetlenkedve nézel a képernyőre.

 Szeretni egy krónikus betegséget, ami potenciálisan romba döntheti az életem?!

Virtuálisan mosolygok rád.  Amit az elmúlt pár év, a bukásaim, és felállásaim, a majdnem elhalálozás, és életem orvosának megtalálása hozott, az ennyi , ott a címben.

Nem máról holnapra fog menni, meg baromira nem biztos, hogy neked már az a ma van, amikor képes vagy rá.

Persze, előbb utálni fogod, majd hisztizel miatta, aztán tagadod, és arconköpöd, hogy nem is vagy rosszul a Milkától, akkor sem, ha Nutellát kensz rá, aztán ezek vegyes keveréke.

De tökre nem rossz neked annyira. 

Tökre rossz a transzplantra váróknak, az ivóvízért küzdőknek, az éhezőknek, a lánynak, akiről egyszer a lakótársam mesélt és két óránként ennie kell, hogy ne halljon meg, a HIV fertőzötten születő gyerekeknek, az árváknak, a mentális betegségben szenvedőknek.

És bármennyire is működik rosszul az ellátó rendszer. Hol van ezekhez képest egy diab?

Plusz régebb óta élek vele, mint a férjemmel. A részem, mint a hasi-husim csípő tájon. És pont úgy szeretem, mert a sok könyv fölött ülésből, az édesszüleim genetikájából, a csoki szeretetemből, és a férjem full English breakfast-jeiből származik. Szeretem a diabom, mert a tanárom, a jobbá tevőm, a kihívásom, a keresztem, és mert a szövődményem miatt akarom megjavítani a rendszert. Nem idegen tőlem.

Szeretjük néha sajnálni magunkat. Én is szeretem. Mondjuk csak a férjemnek, és a legjobb barátaimnak, mert ők bírják.  De az élet napi négy injekcióval, és 4-6 ujjbegyszúrással, évenkénti 4 vérvétellel lesz csak szegényebb. Na jó, drágább lesz az édesség, de nem kevésbé finom! Meg nem lehetsz sebész, pilóta, kamionsofőr, rendőr, katona, meg magas feszültséggel dolgozó villanyszerelő. (És igazad van, egy fordított poszt is születhetne a rossz napjaimon.)

Sajnáld magad, meg légy dühös, aztán tagadd, és kenj Nutellát a Milkára, és tudd, hogy jó ideig nincs tünete a magas cukornak, aztán ismerd el, hogy annyira nagyot nem vesztettünk.  Még.  És amég még van, addig kéne összeszedni magad. 

A felsoroltak néhányszáz forintok hetente, és pillanatok az életedből. És ezen pillanatok közt, azt a félelmetesen hosszú időt használhatod  toporzékolásra, vagy megtöltheted azzal, amivel csak akarod, ami te vagy, és ami független a betegségedtől.  Szinte bármi lehetsz, és bármit megtehetsz.

Mikor tanítok, mindig azt mondom a gyerkőceimnek, hogy menjenek el anyával a boltba, és válasszanak egy olyan füzetet, amibe szívesen írnának.  És végülis fontos életben tartani a belső gyerekem, és a megszeretés első lépése, hogy szép dobozba csomagolom a kiválasztott objektumot. (A régi doboza épp most kopott el.) Úgyhogy fogom magam, és rendelek egy ilyet:

Plusz néhány száz forint az életem során felhalmozódó diabétesz számlára. 

Fogadjátok szeretettek Solymosi Anita - Mydiablife vendégposztját:

Hidegvíz, cukorbeteg lettem!

Onnantól számítom az újjászületésem kezdetét, mikor kiderült a cukorbetegségem. Előtte nem foglalkoztatott a téma, hiába cukorbeteg a nagymamám, valahogy annyira jól kezeli a szituációt, hogy sosem foglalkoztattak igazán a cukorbetegségekkel kapcsolatos fogalmak. Mikor kórházba kerültem egy rémálomnak éltem meg az egészet. Nem olyan egyszerű ez, hiszen rengeteg kütyüt ránk ruháznak, mindent meg kell tanulnunk, hiszen nem fog ott állni mellettünk minden percben egy ápolónő, aki segít a diétában, az inzulinozásban vagy a mérésekben. Mikor kiszabadultam a kórházból, úgy éreztem magamat, mintha újra kellene tanulnom járni. De nem járni kellett újra tanulni, hanem élni, étkezni, pihenni, mozogni, előkészülni bárhova is megyek, mondhatni egy teljesen új életmódot ruházott rám a sors.

Nagyon örültem neki, mikor egy ismert cukorbeteg blogger lány, Bády Dia megkeresett azzal a kéréssel, hogy készítsek egy listát a felnőtt edukáció céljából a cukorbetegség kezdeti fázisának megkönnyítése érdekében.

Hogyan kezdjem?

Lelki fejezet:

1.       Fogadd el, hogy beteg vagy. Nem, ez nem egy állapot, nem egy szituáció, nem egy átmeneti helyzet. Amennyiben 1-es típusú cukorbeteg vagy, ez egy életreszóló tanulás, egy olyan betegség, amivel teljes életet lehet élni. A kezdeti időszakban nekem is nagyon nehéz volt ezt felfogni, sokáig azt híreszteltem, ez nem egy betegség, ez egy lehetőség az élettől, hogy egészségesebb életmódod legyen. Van benne igazság, de visszagondolva már én is teljesen másképp látom. Tudnunk kell, hogy  az életmódváltozás mellett ez egy súlyos betegség is, ami szövődményekkel járhat, amennyiben nem vigyázunk magunkra. Viszont ha hajlamosak vagyunk megfelelő értelemmel kezelni a kialakult helyzetet, egyáltalán nem fogjuk betegségként megélni, nem fogjuk kirekesztettnek, vagy másnak érezni magunkat.

2.       Bizonyítsd be, hogy neked megy. Bizony, ez a legfontosabb, hogy kellő motiváltsággal állj a cukorbetegséggel járú kihívások elé. Számtalan olyan fórumot olvashatunk, ahol a negatífv példák rengetege gördül a szemünk elé. Mutasd meg a világnak, hogy te bizony egy jó példa vagy és ha nem is 100%-ban, de a tőled telhető legjobb módon kezeled a betegségedet.

3.       Vedd körül magadat pozitív emberekkel, akik jó hatással vannak a hangulatodra. A vércukorszintet nagyban befolyásolja a közérzet, az pedig, ha jókedvű vagy és kiegyensúlyozott a társaságod miatt, hihetetlenül nagy segítség lehet az értékeid rendbentartásában. Csúnyán hangzik, de tanulj meg szelektálni. Elengedni olyan embereket, akik a negatívumot hordják be lapáttal az életedbe, te pedig nem győzöl rendet rakni utánuk.

4.       Ne hagyd, hogy a cukorbetegség várat építsen köréd. Nekem ez a kezdetektől a legnagyobb kihívás, talán még jelenleg is vannak téglák a várból, amiket vissza kell bontsak, mert sokszor a környezetem jelzi, hogy túl szigorú vagyok önmagamhoz. Természetesen, ez a szigor mindig jelen fog maradni egy picit, de nem szeretném, ha bármiben is befolyásolna. Most már nem izgulok, ha étteremben kell egyek, vagy ha eljön a vacsoraidő és én még nem vagyok otthon. Az élet mindig hoz váratlan helyzeteket, neked pedig az a dolgod, hogy ne stresszelj rá, élvezd ki a helyzetet és hozd ki belőle a legtöbbet.

Technikai fejezet:

1.       Amikor kijössz a kórházból, lepakolsz otthon, sokminden fog felgyűlni a fejedben. Biztosan jól lettem diagnosztizálva? Biztosan a megfelelő kezelést kapom? Bizony, a kórházi ellátásodat követően a legfontosabb, hogy egy bizalmast találj egy orvos személyében. A megfelelő diabetológus a kulcsa a kezelésednek, aki mindenben támogatni és segíteni fog és választ ad minden egyes kérdésedre. A megfelelő orvost érdemes részletes utánajárással kiválasztani, segítségedre ott van az internet, ahol már számos portálon nyíltan írnak véleményt a praktizáló orvosokról.

2.        Ne hágd át az alapvető szabályokat. Ha inzulin kell, add be az inzulint, ha gyógyszert kell szedned, vedd be a gyógyszert, ha diétáznod kell, ne tömd magad töménytelen mennyiségű szénhidráttal. Ez a szentháromság azért van, hogy Te életben maradj, hogy ne legyenek szövődményeid hosszútávon és hogy hosszú, boldog életet élhess a szeretteiddel. Az inzulin és gyógyszer beállításodban mindig a diabetológusod segítségére számíthatsz. Ne variáld drasztikusan, kedvedre az előírtakat, ki fog alakulni minden, ha megfelelő fegyelmezettséggel dolgozol az ügyön.

3.       Diétás tippekben az internet is segítségedre lehet, valamint számtalan zseniális könyvet találunk manapság a polcokon, amikből inspirálódhatunk. Ilyen például Dr. Fövényi József – Cukorbetegek nagy diétáskönyve, vagy Vrábel Krisztina 160 grammos szénhidrátdiéta című könyve. Ha nagyon el vagyunk tévedve az úton, kérjük dietetikus, vagy cukorbetegségre specializálódott táplálkozási tanácsadó segítségét. Akit ezzel kapcsolatban javasolnék, az az Eszel, Edzel, Jól leszel blog írója, Cseh Tamás, cukorbeteg-életvezetési tanácsadó, aki vállalja a  cukorbetegek számára speciális étrend, valamint edzésterv írását is.

4.       Ne olvass túl sok szakirodalmat a cukorbetegségről. Tudom, ez most tökre nem tűnik jó tanácsnak, de ezek a források képesek túlzottan negatív oldalról megközelíteni a cukorbetegséget, ami teljesen képes elvenni a maradék motivációnkat és a kedvünket az odafigyeléstől. Természetesen fontos a tanulás, így nem azt mondom, hogy ne vegyük elő néha a szakirodalmat, de ha teheted olvass inkább személyes történeteket, nekem kezdetben egy már nem vezetett blog írója, Diabgirl adott óriási löketet ahhoz, hogy ne adjam fel és itt az idő a boldogságra. Majd minél többet böngésztem a közösségi oldalon, rátaláltam olyan sorstársakra, akik ugyanabban a cipőben járják a cukorbetegség útját, mint én. Hazai bloggerek közül Bády Dia blogja, a diabmesék számos érdekes írással segít felfogni a cukorbetegség rizikóit, nem negatív oldalról szemlélve a helyzetet. A DiabSisters oldal egy testvérpár cukorbeteg mindennapjainak bemutatásáról szól, számos témát körbeölelve, értelmes és motiváló gondolatokkal. Cseh Tamás, az Eszel, Edzel, Jól leszel blog szerkesztője volt a másik olyan személy, aki a kezdeti nehézségeken átlendített. Vagány hozzáállással mutatja be a cukorbetegséget, nem engedve, hogy bármit is befolyásoljon ez az életében. Számos építő jellegű tanáccsal, videókkal és írással segíti a mindennapjainkat. Érdemes a külföldi palettán is szétnézni, hiszen sokkal modernebb eszközöket és teljesen másfajta történeteket olvasunk, ha bekövetünk egy-egy külföldi diabos instagrammert. Az én személyes kedvencem az instagramon @diabeteskvinnan1, valamint @matt_t1d

5.       Segíts másokon és tanulj a történetükből. Ismerkedj, hallgasd meg a sorstársaidat és próbáld támogatni őket. Hidd el, neked is jól fog esni, ha megértő fülekre találsz, ha segítségre van szükséged.

Remélem hasznos gondolatokkal segítettelek az utadon!

Kérdésed esetén keress bátran!

Mydiablife

Honnan tudd?!- Avagy a világ legrövidebb útmutatója  ahhoz, hogy a cukorbetegség ne követeljen ennyi áldozatot

Számtalanszor emlegettük már, hogy mennyire igaz itthon, hogy az edukáció részleges-teljes hiányával állunk szemben. Vagy már kezdetben nem világosítják fel a beteget (ennek teljes körű mivolta, amúgy is lehetetlen a diabétesz kezdetén) vagy később nem biztosítanak lehetőséget arra, hogy információt kapjon, dietetikussal beszéljen, tovább fejlődjön önmaga kezelésében, a diéta ügyesebb kivitelezésében, és feltehesse a kérdéseit. Mindemellett a pszichés segítségnyújtásról már nem is beszélek.

Természetesen az elfogadás első részében említett betegünk minden másra jobban vágyik, minthogy a diabéteszéről beszéljen.

A Diabsisters, és a Cukkerberg oldalt működtető tündéri nőerővel arra jutottunk, hogy szeretnénk nektek  ötleteket adni az információ szerzéshez, és a diab kezeléséhez a lehető legtöbb szempontból. Ezen  kívül ahhoz, hogy hogyan tudjátok a beérkező információt relevancia szerint szűrni és, hogy szerintünk mi a normális egy diabétesz kezelésben.

Lássuk az én részem:

1,  Miután kiszabadultok a kórházból, nyilván nehéz, és fájdalmas lehet elfogadni a helyzetet. Viszont mindenképpen feltámad bennetek valami természetes kíváncsiság ezzel a betegséggel kapcsolatban.  Ekkor felmentek az internetre, és …EEEEE. Tudom, hogy nagyon könnyen és gyorsan elérhető információforrás, de ne feledjük el, hogy nem lektorált. Ezzel szemben egy könyv viszonylag biztos információkat tartalmaz. Hogy ne hagyjalak titeket segítség nélkül, íme a szerintem potenciálisan használható könyvek listája, a teljesség legkisebb igénye nélkül:

Dr. Baranyi Éva, Dr. Winkler Gábor: Cukorbetegség

Dr. Baranyi Éva, Dr. Winkler Gábor:  A nő és a cukorbetegség

Dr. Fövényi József, Papp Rita:  Cukorbetegség és diéta

Ez itt tulajdonképpen egy fél pont. De nagyon fontos fél pont. Számomra a fenti könyv kulcsfontosságú volt a szénhidrátszámolás megtanulásában. Ha nem tudsz szénhidrátot számolni, az diabétesz tekintetében olyan, mintha bekötött szemmel vezetnél repülőt. Katasztrófavédelmi okokra hivatkozva azt javaslom, hogy ezt ne tegyük.

Dr. Fövényi József, Gyurcsáné Kondrát Ilona: Cukorbetegek nagy diétáskönyve

Édesanyáknak és édesapáknak:

Dr. Békefi Dezső:  Gyermekkori diabétesz

Ha már nagyon benne vagyunk a témában, lelkileg megerősödtél, és még emlékszünk gimnázium utolsó éveiből a biológiára, akkor:

Dr. Baranyi Éva, Dr. Winkler Gábor:  A cukorbetegség egészségkárosító hatásai

És bár ezt már nem olvastam, így egyelőre érdemileg nem nyilatkozhatok, de szimpatikusnak tűnt:

Dr. Kaiser Gábor: Vészhelyzetek cukorbetegségben

Direkt megnéztem ti mit értek el rögtön a Google segítségével, és alapvetően van pár hasznos találat, de álljunk ellen a vágynak, és hagyjuk a „vége a cukorbetegségnek” típusú könyveket, így elsőre, meg másodikra, meg utána is, ha egy mód van rá.

2,  Én tényleg, de tényleg úgy látom a cukorbetegséget, mint valami, nem önként választott emberi kapcsolatot. De ez nem jelenti, hogy nem barátkozhatunk össze. Ennek az összebarátkozásnak nagyon fontos része legyen, hogy szép lassan tudomásul vegyük, hogy nem vagyunk egyedül a problémával. Sőt, mi több a 18 éven felüli népesség 8,5 %-a küzd vele. És mivel mi felnőttek nagyon szeretjük a számokat, mindig hozzáteszem, hogy ez ma már jóval több, mint 422 millió ember világszerte. Hogy hogyan tudunk belehuppanni a gondolatba, hogy nem vagyunk egyedül? Diabéteszes folyóiratok, és szakmai honlapok segítenek nektek. Hiszen ez még mindig egy lektorált verziója a valóságnak.

Diabetes c. folyóirat, www.diabetes.hu

www.diabet.hu –Ha hírekről informálódnátok.

www.gyermekdiabetes.hu

www.egycseppfigyelem.hu

Angol nyelvtudás birtokában pedig már szinte határtalanok a lehetőségek.

Közvetlenül ezután javasolnám a diabéteszes rendezvényeket, ahol előadásokat hallgathattok meg különböző szakemberektől, és megismerkedhettek hús-vér sorstársakkal is.

3. Ha idáig eljutottatok az olvasásban, az előadásokban, és a találkozásokban, akkor kezd körvonalazódni bennetek az a kép, hogy a diabétesz egy egyéni betegség, ami minden esetben személyre szabott kezelést igényel.  Ha ezt tudomásul vesszük, akkor elkezdhetünk diabéteszes blogokat olvasni, miközben mantrázzuk magunkban: „Ami az egyik cukorbetegnek beválik, az nem biztos, hogy a másiknak is be fog.” (Ez akkor is jól jön majd, ha már ti szeretnétek tanácsot adni.) Ebben a műfajban ragyogó példákat lehet találni ékes anyanyelvünkön, és angolul egyaránt.

http://cukkerberg.blog.hu/

https://www.facebook.com/DiabSisters-1480157415351341/

https://www.facebook.com/mydiablife/

http://diabeteszesagyermekem.blog.hu/

https://edesszivem.wordpress.com/

http://diabgirl.blogspot.hu/2013/06/mennyire-cukorbeteg.html

http://idbhungary.blog.hu/

http://diabdolgok.blogspot.hu/

http://www.d-mom.com/

http://www.bittersweetdiabetes.com/

Plusz egy angol bloglelőhely:

https://www.healthline.com/health/diabetes/best-blogs-of-the-year#3

4, A blogok elolvasása után szóba jönnek még a diabéteszes fórumok is. Facebookon, és más online felületen is fellelhetőek. Vészhelyzetben egészen jók a tanácskérésre, miközben az orvosodat próbálod elérni, de két nem fogadott hívás közt pötyögni támad kedved.

Ámde, teljesen kontrollálatlan az a tartalom és stílus, amivel itt találkozhatunk.  Az embernek fel kell vennie az információfilterét, és megpróbálni boldogulni ebben a kuszaságban.
Egy szóval sem mondanám, hogy nem hasznos, de amennyiben a kezelésedről van szó, inkább találj egy olyan orvost, akire tettleg rábíznád az életed, és jól bízd rá!

5, A saját érdekedben, légy kritikus. Csapjunk bele egy társadalmilag ignorált probléma közepébe. (Amúgy is csípem az „in medias res” kezdést.) Minimális kultúra kérdése, hogy megadjuk a tiszteletet betegtársainknak, és az orvosunknak is. Első körben fogadjuk el a tényt, hogy doktorunk 10 évvel többet tanult a témáról, mint mi, és még alvásidejét, és szociális kapcsolatait is feláldozta az ügyért. Azonban tapasztalatom szerint a jó doktort, egyesek olykor képesek istenként kezelni. Maximálisan elismerendő, hogy rengeteggel többet tudnak a tudományos szempontról, hogy szakmailag minden hozzászólásuk releváns, de az sem tagadható, hogy túlterheltek, kiégettek, és emberileg nem mindegyikük van a helyzet magaslatán.
Ne adj isten, az is előfordul, hogy bár szakmailag nagyon penge, és mások imádják, a személyiségetek viszont nem illik össze.

15 év diabétesz távlatából úgy gondolom, hogy az orvos azért van, hogy kvázi együtt működhess a tudomány hírnökével.  Ehhez az is kell, hogy felnőj a feladathoz, és próbáld az általad kivitelezhető  maximum fokon megtanulni kezelni a betegséged, illetve soha ne kamuzz neki.

 Kritikus pontok:

- Hogy el tudd érni, ha valóban vészhelyzetben vagy, még akkor is, ha fél órán belül 42 hívást kell ehhez indítani.

-Hogy adjon soron kívül konzultációra időpontot vagy egy e-mail címet, ahol a naplód bemutatásával tudod prezentálni, ha valami nincs rendben.

-Hogy segítsen a megfelelő ismeretekhez hozzájutni.

-Hogy ne kezeljen tömegcikként, és ne minden betege pontosan ugyanarra az inzulinra legyen állítva, ugyanannyi egységgel.

-Hogy ne feltételezze, hogy hazudsz. (Jól jön, ha valóban nem teszed.)

A diab társadalom felének azt javasolnám, hogy viseltessék tisztelettel, és türelemmel orvosink iránt, a másik félnek pedig azt, hogy alapos indokkal, merjék megkérdőjelezni  a szavaikat.

6, Miután szakmailag és személyiségében is megfelelő orvosra találtál, több mint valószínű, hogy kérésedre ő megadja majd egy dietetikus elérhetőségét. Mindenképpen javasolt időről időre dumálni egyet velük. Főleg, mert rohamtempóban fejlődik a táplálkozástudomány.

7, Ha egyenesbe jössz a saját diaboddal, érdemes egy pillantást vetni a későbbi kockázatokra, és szövődményekre. Nem azért, hogy félelemben éld le a hátralévőt, hanem mert jó lenne, ha memorizálnál néhány olyan korai tünetet, ami akár még az orvosodnál hamarabb is segít felismerni, ha egyszer, valaha, csupa feltételes módban, baj lenne.

8, Edukáld a családod! Nem viccelek. Szerintem ez remek ötlet, mert más dolog a felhasználói szintű ismeret, és más, ha már el is kell magyaráznod.  Segíti a megértést. Rengeteg plusz kérdést vethet fel, aminek utána nézhetsz.  Magabiztossá teheti a tudásod. További tanulásra és megismerésre sarkall. És végül, de nem utolsó sorban rengeteget segít a diabéteszesek helyzetén a társadalomban, ha egyre több ember, egyre többet tud erről. Talán nem hinnének annyian részegnek, vagy drogosnak, és nem kéne azt hallgatnom a trolin, hogy mekkora hülyeség inzulint adni, ha ez a betegség tablettákkal is kezelhető.

9, Bár a kor még nem barátkozott meg a saját vívmányaival, de ha úgy érzed, hogy egyedül, vagy később más diabosokkal sem megy a helyzettel való megbarátkozás, akkor megéri egy pszichológus vagy mentálhigiénés szakember segítségét kérni.  (Nyilván nem tud mindenki a zsebébe nyúlni, de segítő szolgálatoknál, sőt minden felsőoktatási intézményben van ilyen.) Nem ördögtől való, és nem is szégyenletes, sőt egyelőre még hősiesen bátor tettnek számít ez.

10, Az utolsó ponthoz érkeztünk, és mint végkonklúzió, azt mondanám, hogy mégis a legfontosabb pont, hogy korrekt menedzsmenttel, lelki szumóval, edukukációval, és másokkal együtt korrekt, és nélkülözésmentes (legyen szó egy diab tortáról, vagy bungee jumpingról) életminőséget biztosíts saját magad számára.

A kapcsolódó listák pedig:

Diabsisters

Szabari Bettina

Mydiablife

Mérni, vagy nem mérni? Ez az újabb kérdés.

Bárcsak úgy kezdhetném, hogy régen úgy tanították… De nem. Ma is képesek azt tanítani a diabéteszeseknek, hogy néhány hét méregetés után, ők majd ránézésre nagy pontossággal meg tudják jósolni az étel szénhidráttartalmát.

Meglehetősen szkeptikus vagyok eme képességgel szemben, de aki állítja, hogy neki nagyon jól megy, azzal szívesen csinálnék egy tízes próbát. Elismerem, hogy van, akinek beválhat. Többnyire azoknak a betegeknek, akik vércukor stabilitása egy beton oszlopéval vetekszik.  Mert itt megint el kell különítenünk azokat a diabosokat, akiknek nagyon stabil az anyagcseréjük, és azokat, akiknek kevéssé.

Alapvetően ismerjük el, hogy 10 g ch eltérés már mindenképpen számít. (Az én vércukorszintemet tekintve, már 5 is meglehetősen sokat befolyásol.) Ha csak 3 dkg rizzsel, 5 dkg krumplival, 5-6 dkg bulgurral, 2 dkg kenyérrel tévedsz, akkor lássuk be….elcseszted.

Nem mondom, hogy mindenkinek szüksége van a grammos számolásra, de azt mondom, ha egy kicsit nehezebben beállítható vagy, már nagyon sokat tud nyomni a latba egy pontos diéta. Valójában tökre nem sok idő. Mivel magamnak csinálom az ételeim, és magamra főzök, ezért a pulton ott áll kicsiny mérleg barátom, és az a 3-5 szekundum, amég bekapcsolom és rádobom az adott élelmiszert, igazán nem veszi el az életidőm jelentős részét.

A másik erős érvem a dolog mellett, hogy szénhidráthoz inzulinozunk, vagyis a pontos hatás, és pontos eredmény érdekében tudnod kell, mennyi szénhidrátot eszel meg. Ha van egy napszakra bevált szénhidrát-inzulin arányod, és számolsz, akkor még egynéhány plusz, vagy mínusz szénhidrát is beleférhet alkalom adtán.

Itt most nem az éttermi vacsorákról, vagy a félévente egyszer bedobott gyrosokról beszélünk. (Amúgy az étteremben, és a gyrososnál is le szoktam méretni a fő szénhidrát forrást, hogy közelebb legyek az igazsághoz.) Itt arról beszélünk, hogy ha már a stressz, az időjárás, a hormonális változások, a menstruáció, a kamaszkor, a változó kor, a fizikIai aktivitás, a cirkadián ritmusod, az elfogyasztott étel milyensége mind befolyásolják a vércukor szintedet, akkor mi lenne, ha nem vezetnél be önként még egy faktort, ami tönkreteheti ezt a gigantikusan összetett rendszert?

Mivel szörnyű héten megyek épp keresztül, bevallom, hogy én inkább zsírtartalommal szoktam csalni. Az egyik tanárom, úgyis megmondta, hogy minden finom, ami zsíros.
3 dkg-os csökkentett szénhidráttartalmú, teljes kiőrlésű kenyereken végigmentem a nyújtófával, a sütőben rájuk olvasztottam kenyerenként 3 dkg mogyoróvajat , és megpakoltam kenyerenként 2 dkg-nyi banánnal, és megpirítottam. A tetején édesítőszeres tejszínhab látható. Az összes ch tartalma 26,06 g lett. A kenyérben lévő rostok, és a mogyoróvaj zsírtartalma ellensúlyozzák a banán gyors felszívódását. Én meg ezt tudva, boldogan behabzsolom. :)

Ketoacidózis

Nekem az jutna eszembe, hogy olyan, mint egy varázsige a Harry Potterből.  Ráguglizok, hogy megnézzem a halandó ember vajon mit talál.

A teljesség igénye nélkül: „Kómához vezethet a cukorbaj.” , „rettegett szövődmény”, „krízisállapot”. Bezárom a keresést.  Nem kell betojni.

Mi a ketoacidózis?

Először is mi az a keton?

Olyan anyag, amit a szervezet természetes körülmények közt is előállíthat. Főleg hosszantartó éhezés során alakulnak ki keton anyagok, és például az idegszövetek a glükóz alternatívájaként fel tudják használni. Ha kézzel foghatóvá akarom tenni, akkor például az aceton ilyen. Ezt tutira ismeritek.

Mi az az acidózis?

A vér pH-ja normálisan közel semleges, kicsit lúgos. A pH csökkenését, laikusoknak megfogalmazhatnánk úgy, hogy elsavasodik a vér. Egy ideig a szervezet próbálja kompenzálni ezt a folyamatot, de semmi sem végtelen, és ekkor a savas pH felé dől a mérleg.

Hogy alakulhat ki ketoacidózis?

Ketontestek folyamatosan képződnek kis mértékben a szervezetben. Forrásuk a zsír anyagcsere. A lebontásukhoz rendezett szénhidrát anyagcsere, és megfelelő inzulinmennyiség kell a szervezetben. Nagyon egyszerűen arról van szó, hogy ha nincs elég glükóz (éhezés), vagy van, de nem tud bejutni a sejtekbe (inzulinhiány), akkor a testünk más úton próbál számára hasznos tápanyaghoz jutni.

Ha ezek a folyamatok nagymértékűek, tehát sok ketontestet termel a test, akkor ezek a savas mivoltukkal megbontják a sav-bázis egyensúlyt.  Ezeknek a savas természetű anyagoknak a túlsúlyba kerülése terheli a keringést, illetve extra légzési munkát tesz  szükségessé, mert bonyolult mechanizmusokon keresztül a szervezet a légzéssel tud/próbál kompenzálni.

Tünetei:

• szapora szívverés, 
• alacsony vérnyomás,
• mély ki-és belégzések, 
• zavart tudatállapot, 
• hasi fájdalom, 
• acetonos lehelet, 
• hányás, 
• kiszáradás, 
• kísérheti durva hypoglicaemia

TÉVHIT, hogy csak 1-es típusban fordul elő.

TÉVHIT, hogy ez csak magas cukornál történhet meg. Az éhezés önmagában is elegendő hozzá.

Ismét TÉVHIT, hogy az inzulin „lebontja” a cukrot, mert fenéket. Segít bejutnia, más anyagokkal együtt a sejtekbe. Ezért mondjuk, hogyha magas a cukor, akkor „éheznek” a sejtek.

Na de, vissza a ketoacidózishoz!

Ez a bűvös szó az oka annak, hogy veszélyesek ránk a hányós vírusok, és a hatalmas belefeledkezős túrák, és síelések, amikor elfelejthetünk enni, illetve a még diagnosztizálatlan 1-es típusú cukorbetegség a gyerkőcökre. És éppen ezért fontos, leszokni arról, hogy magas cukorra egyáltalán nem eszünk, és nem is adunk extra inzulint, vagy nem eszünk, és adunk inzulint, hiszen ez nagyban növeli a ketózis és egy brutál hypo esélyét.

Ha hányásig fajul a helyzet, teendőnk a cukros víz itatása. Amennyiben ez benn marad, akkor inzulint kell adni hozzá, mivel ketoacidózis CSAK e kettő kombinációjával oldható meg. Amennyiben ezt nem tudjuk megtenni, mérjük fel képességeinket helyesen, annak tudatában, hogy a helyzet akár életveszélyessé is fajulhat, és juttassuk kórházba a delikvenst azonnal. Főleg, mert a ketoacidózissal esetlegesen járó durva hypoglicaemia önmagában is kómás állapothoz vezethet.

Mivel a ketontestek kimutathatók a vizeletben, érdemes lehet ketontesztcsíkot tartani otthon. Habár a játékszabályok betartásával megelőzhető a kisiklás, és ha valóban baj van, azt jelezni fogják a tünetek.

Nem érdemes viszont korunk hóbortjait követve, és nagy dolgokban reménykedve ketogén diétát tartani, mivel főleg egyes típusban ez kifejezetten veszélyes lehet.

Mivel jártam a diabéteszes fiatal felnőttség sötét oldalán, így tökre hitelesen tudom mondani, hogy fontos lenne, hogy felismerjétek a tüneteket. Például az én első, és sajnos nem utolsó ketoacidózisom, úgy végződött, hogy mentősöknek lövése sem volt, az ügyeletes orvos pedig azt mondta elrontottam a pocim, és hazaküldött.

Nem gondolom feltétlen mód, hogy ez az ő hibájuk volt, és nem is tisztem ezt megítélni. Viszont sokszor hallani arról, hogy a frissen diagnosztizált gyerek esetén is csak az ideálisnál jóval később jönnek rá a tünetek okára. Egy szó, mint száz, legyünk résen!

Végezetül egy kis olvasnivaló:
Egy kis olvasnivaló:
http://szurikataalapitvany.hu/ketozis-a-nehezen-felismerheto/

Forrás:

http://semmelweis.hu/aneszteziologia/files/2013/12/dr.hermann_diabeteszes_krizis.pdf

Dr. Winkler Gábor, Dr. Baranyi Éva: A cukorbetegség egészségkárosító hatásai

Plusz egy dolog, amit ellenőrizhetsz, ha valami okból nem akar beállni a cukrod

Mindenféle diabéteszesek léteznek a világon, többek közt instabil anyagcseréjűek is. Bár a leírt publikáció akár mindannyiunk életére hatással lehet, de az övékre aztán teljesen biztosan.

Mit értek én instabil anyagcsere helyzeten?

Sajna imádok csoportosítani, ami nem mindig jó, de néha kifejezetten hasznos. Ennek megfelelően a fejemben a diabosok két csoportját tudom megkülönböztetni: a stabil anyagcseréjű és az egyáltalán nem stabil anyagcseréjű embereket.

Nem stabil anyagcserén érthetjük az extrém inzulin érzékenységet, és a változó inzulinigényt. (Itt most nem a frontoknak, stressznek, sportnak megfelelő változásra gondolok, hanem arra, amikor minden külső tényező nélkül egyik napról a másikra másfélszeresére nő az inzulin igényed, avagy felére csökken.)

2017 végén látott napvilágot egy tanulmány egy amerikai és egy német kutató tollából, mely összességében arról szól, hogy az amerikai patikákban kapható inzulin ampullák és tollak, valós inzulin koncentrációja messze az elvárható alatt van.

Szeretném leszögezni, hogy ez nem egy összeesküvés elmélet. Ha az lenne, én vetném ki magam leghamarabb az ablakon. Pusztán arról van szó, hogy a legnagyobb forgalmazók ampullái közül 18 darab 1 ml űrtartalmút tesztelve, az Amerikában elvárt 95%-os funkcionáló inzulin tartalom helyett, az ampullák 13,9 %-tól 94,2 %-ig teljesítettek.

Mivel az inzulint gyártó cégeket nagyon szigorú szabályok kötik, joggal feltételezhetjük, hogy nem a gyártás során található a probléma forrása, hanem a szállítás során, ami a sokkal kevéssé ellenőrzött folyamat.

Még várunk itt Európa közepén egy hasonló tanulmányra (az írok a tanulmány kiterjesztésén vannak), addig annyit azért megtehetünk, hogy amikor már mindent megtettünk a megfelelő értéktartományba kerülés érdekében, akkor még kipróbálunk egy másik patron, vagy inkább egy másik dobozból származó inzulint.

És most jön az összeesküvés elmélet:  egy nagyon picit, akár abba is belegondolhatunk, hogyha itthon mégis így állna a helyzet (ami felől kétségem sincs, mert már több doboz teljesen hatástalan inzulint is kaptam patikából) akkor az mennyiben magyarázná a szenzorok felkapottságát manapság. Hát, ezt a kérdést én nyitottan hagyom, és alább linkelem a cikk absztraktját.  Jó olvasást!

https://www.ncbi.nlm.nih.gov/m/pubmed/29268624/#fft