2019. december 6., péntek

Pánik

Este hat óra van. Az ágyon ülök. Előre hátra dőlöngélek. Magamat nyugtatom. Nyugtatnám. 4,0. Másodjára.
Sejtem mi közeleg.
Két deci narancslé. Egy nápolyi.
Elsüllyednék.
Elszaladnék.
Ordítanék.
Sírnék. Aztán hisztérikusan nevetnék.
Fél hét. 4,2.
Két órája nincs rajtam a pumpám. Délben adtam bólust utoljára. Nincs aktív inzulinom.
Odabújnék valakihez, aki biztonságot jelent.
Áthívnám az anyukámat.
Felhívnék valakit, hogy beszéljen a magánéleti problémáiról még elmúlik.
Ráírok pár barátra.
"Miért nem tud a biológia és élettan alapvető szabályai szerint működni?!"
Hét óra. 3,9.
Egy deci narancslé, és két keksz.
Szorul a torkom.
Izzad a tenyerem.
A hajamba túrok.
A hajamat tépem.
Fel-alá járkálok.
"A fancba már megint."
Képsorok pörögnek a fejemben. Látom magam előtt, ahogy elájulok.
Látom magam előtt, ahogy megvénázom magam glükózzal a sürgősségin, ha nem tesznek semmit.
Látom, ahogy kihányom a lehetetlen mennyiségű narancslevet, ami bennem van.
Fél nyolc. 4,2.
Egy deci 100%-os gyümölcstartalmú narancslé, két darab Gullon keksz.
Szorul a torkom.
"Utálom a kezeimből kicsúszó kontrollt."
Érzem, ahogy elhagy a valóság.
Kifejezetten érdekes érzés. Tudatában vagyok.
Figyelmeztetem magam.
Tíz körömmel kapaszkodok belé.
Felhívok valakit.
Leteszem.
Nyolc óra. 4,0 mmol/l.
Egy deci 100 %-os almalé szívószállal, mert már gondolni sem bírok rá. Fél rozszsemle.
Tehetetlen vagyok.
Rosszul kapok levegőt.
"Gondolj valami másra!"
Érzem, hogy sírok.
Nem szomorúságból. Tehetetlen idegből.
Alig kapok levegőt.
Fél kilenc. 4,2 mmol/l. Egy kanál méz.
Egyedül vagyok.
Nagyon egyedül vagyok.
Remegek. Nem tudom kontrollálni a remegést.
Megáll az idő.
Vánszorognak a percek.
Zene szól.
Tv megy.
Üzenetek jönnek.
Nem gondolkodom. NEM GONDOLKODOM!

Kilenc óra. 5,6 mmol/l. Visszarakom a pumpám 30%-ra. Valószínűleg vége. Vége van egy front által előidézett durván inzulinérzékeny napszaknak.

Állítok egy ébresztőt fél óra múlva. Megkérem a közben hazaérkezett másik felem, hogy ő is tegyen így, akkor is, ha ébren lesz még.

Középkori harcosok  csata utáni kimerültségével alszom el.


Januárban lesz a diabom 17. évfordulója. Nem szülinap, nem is szomorúság. Megemlékezés egy fordulópontról.

Tudom, hogy vannak olyanok, akik hajszálpontosan értik ezt a bejegyzést. Tudom, hogy ezzel sem vagyok egyedül. Tudom, hogy másokért is eljön a pánik. Mert elmesélitek, megírjátok, felhívtok vele. Akkor együtt utáljuk.

Nagyjából a 17 év közepén azt gondoltam, hogy már mindent láttam, hogy nekem nem lehet újat mutatni ebben. Ilyenkor általában a diabom egy jól irányzott csicskapofonnal leterített, hogy a taknyomon csússzak tovább, lehetőség szerint.

Megtörténik. Orvosi tanulmányokkal is. Szerelemorvossal is. Diabétesz edukátor képzéssel is. Az elérhető szakcikkek folyamatos bújásával is. A kipróbálható kezelési lehetőségek,módok, trükkök, a világ összes bázis- és bólushangolása után is.

Ez van. És lesz is még így. Tanulom magam, még ki nem múlok. És tanulok ebből valamit. Tudom, hogy tanulok ebből, valami nagyon fontosat. Ha megfejtettem mi az, megírom.













2019. október 29., kedd


Hypoparák

A diabparákat fejben építőkockákra bontva, leginkább a hypoparák gyakoriak szerintem. A parát nem pejoratív értelemben használva. Nem kell túl nagy mellény ahhoz, hogy biztosra vehessem, hogy többségünk élt már át hypoglicaemiát. Igazából ez a világ legtermészetesebb dolga…Nekünk. Az inzulinterápia magától értetődő mellékhatása. És persze annak is, hogy sosem lehetsz olyan okos, mint a megboldogult béta sejtjeid.



Nekem is volt már, a nap minden szakában, valószínűleg az év legtöbb napján, és minden helyzetben IS. Órán, előadáson, gyakorlaton, evés közben, edzés közben, vagy előtte, és tutibiztos utána is, a buszon, a vonaton, (na jó repülőn még nem), boncolás közben, műtéten asszisztálás közben, telefonálás közben, e-mailezés közben, főzés közben, hétvégi laza piálás során, állva, ülve, alvás közben, szex közben, úszás közben, no meg bevásárláskor és munkaidőben is. 16 év hosszú idő azért.

Ha tovább gondolkozom, mondjuk meg mernék kockáztatni egy olyan állítást is, hogy akinek 10 évnél korosabb a diabja, az élt már át olyan hypot, amitől konkrétan pánikba esett.

Volt szerencsém saját bőrömön tapasztalni a látászavaros, és a mozgászavaros súlyos hypot. Egy epilepszia szerű görcsrohamot is. Ez utóbbira mondjuk nem emlékszem.

Életem legparább hypoja alatt, azonban végig eszméletemnél voltam. Egy teljes délutánon át tartott, front és felszívódási zavar okozta, és azon a napon 300 g szénhidrát fogyott el erre a mutatványra (hogy 4 mmol/l fölé kerüljek fél óránál tovább), ami majd két napi kajaadagom.

A kettesek rettegnek tőle, az egyesek becsülettel állják, ha épp megakadályozni már nem sikerül, az urban legendekre felülők pedig instant meghalnak tőle. Na de milyen hatással van mindez ránk?



A bűvös betűkombináció pedig: stressz. Mert aki megélt már egy olyan hypot, ami ellene ment a biológia, biokémia és élettan törvényeinek, az pontosan tudja, miről beszélek.

 Élettani szempontból a stressz egyszerűsített definíciója úgy hangzik, hogy váratlan dolog, ami kiszámíthatatlan, és/vagy nem tudjuk irányítani.  Pszichológiai szempontból pedig az a meggyőződésünk, hogy nem leszünk képesek megküzdeni a kihívásokkal, ami félelmet, szorongást, és aggodalmat válthat ki, ami ördögi körként táplálhatja a stresszt. 


Ezzel a bejegyzéssel egyrészt szeretném jelezni, hogy a pánikunk nem szégyen. Hogy nem vagytok vele egyedül, és néhány pszichológia alapú tippet is adnék a leküzdéshez. Persze alapszinten.

Szögezzük le, hogy a stressz lehet hasznos is. Az agyunk tanulási folyamatait bizonyítottan serkentik a mérsékelt stresszben töltött helyzetek.

Ha szeretnénk is kezdeni vele valamit, érdemes első körben azonosítani a stresszorokat. Stresszor minden élmény, probléma, vagy helyzet, ami azt az érzést kelti, hogy fenyegetve vagyunk, vagy összecsapnak a hullámok a fejünk felett. Mindenkinek más stresszorai vannak, de érdemes eldönteni, hogy valósak, vagy véltek-e, és egy jófajta önvizsgálattal identifikálni ezeket.

Mindenki máshogyan küzd meg, ám a szakemberek szerint, vannak a többinél hatékonyabb megküzdési stratégiák. Megküzdésnek minősül minden gondolatunk és tettünk, amivel redukálni próbáljuk a stresszt.


A pszichológia két alaptípust különböztet meg: problémaközpontú, és érzelemközpontú megküzdés.

Problémaközpontú megküzdés például:
-az időgazdálkodás javítása, hogy több idő legyen a szükségesnek ítélt változások végrehajtására
-elemzés-önmagunkra, és a helyzetre vonatkozóan
-figyelemelterelés pl.: túlóra, amég ez átmeneti és szokássá nem válik
-beszélgetés
Érzelemközpontú megküzdés:
-társas támasz- családdal és barátokkal történő feldolgozás
-meditáció és/vagy ima
-írás
-terapeuta felkeresése

Bár az én stresszem más eredetű volt (autonóm neuropathiával járó felszívódási zavarok, súlyos hypok, ketoacidózisok és görcsrohamok) és a pszichológiai oldalával is csak később ismerkedtem meg, a fenti módszerek majdnem mindegyikét próbáltam, és ajánlom is jószívvel. (Gondolom meglepődtetek… Főleg az íráson. :D)

Reziliencián szó szeirnt a „visszapattanás” képességét értjük. Vagyis a reziliens ember nem nem stresszes, hanem jól kezeli azt. Nem veleszületett képességünk ez, hanem hálisten’ tanulható. Nagyon egyszerű párhuzammal, kettétörés helyett elhajlást értünk rajta.
Ami a reziliencia elérésében segíthet, hogy a fent említett megküzdési stratégiák közül alkalmazzuk a számunkra megfelelőt, hogy jó példákat állítunk magunk elé, hogy tudatosan veszünk fel pozitív szemléletet, változtatunk, ha szükséges, és kezünkbe vesszük az irányítást. Persze azt is érdemes fejben tartani, hogy ha valami mégsem sül el tökéletesen, tartsunk ki a kudarc ellenére is.


Bár banális batárságok listájának tűnhet, ráadásul megfoghatatlannak is.  Azonban  hypok, és diabból eredő stressz, kisebb vagy nagyobb mértékű, de mindig jelen lesz. Mindazonáltal, ha csak időről időre egy módszert, vagy változót bevezettek az életetekbe,ne adj’ isten tartjátok is magatokat hozzá, az olyan változások elindítója lehet, amik akár hosszú távon javítanak az életminőségeteken. 

Szinte napi szinten alkalmazon a boldogságspottingolást Duncan McMillan: Every brilliant thing c. könyve alapján. Szabadfordításban belőle lett a Dolgok, amikért érmedes élni c. színházi darab. A lista pedig úgy kezdődik: 

1. jégkrém
2. kung fus filmek
3.égő dolgok
4. annyira nevetni, hogy a tej az orrodon jön ki
.
.
.
Több millió ilyen van. És képes megváltoztatni a nézőpontunkat.
Ti tudjátok folytatni?




2019. október 24., csütörtök

A Nagy Hypoglicaemia Quiz

Vajon mennyit tudunk a betegségről, amivel együtt élünk? Egy GlucaGen HypoKit beadása létfontosságú. Tudjuk-e hogyan? Milyen a súlyos hypo? Milyen következményei lehetnek?
Ha szerintetek tudjátok a választ, töltsetek!


A helyes válaszokat megtalálod lefelé görgetve. 
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
Születtek csodás válaszsorok, és születtek olyanok, amikből arra következtetek, hogy van még miért diabquizt gyártanom. Miért is? Mert együtt élünk egy odafigyeléssel fain életminőséget biztosító, ellenkező esetben potenciálisan életveszélyes kórképpel, úgy, hogy a kitöltők 50%-a nem tudja hol a hypo határ. 20% szerint az inzulincsomóból nem szívódhat fel inzulin. 25% szerint az emésztési zavarok nem okozhatnak hypo-t. Hát de. 
40% rossz helyre adja a GlucaGen-t. -Nadena! Ezen életek múlnak.
Egy szó, mint száz a helyes válaszok:
Melyik érték a hypoglicaemia határ orvosilag?
3,9 mmol/l

Mi NEM okozhat hypoglicaemiát?
stresszhormonok

Mi a relatív hypoglicaemia?
5 mmol/l/órát meghaladó vércukorzuhanás, magas, vagy normál értékek mellett, hypoglicaemia tüneteivel.

Melyik felsorolás tartalmazza csak a súlyos hypoglicaemia tüneteit?
zavart viselkedés, zsibbadás, akadozó beszéd,látászavar,mozgászavar

Mi következik be elsőként egy nem rendezett, súlyos hypoglicaemiában?eszméletvesztés, és epilepsziáhozrohamhoz hasonló görcsroham

Az alábbiak közül mely esetben nem valószínű, hogy hatni fog a beadott GlucaGen HypoKit injekció?
alkoholfogyasztás

Ideális esetben hova kell beadni a GlucaGen HypoKit-et?
izomba

Mikor súlyos egy hypoglicaemia felnőttek esetében?
Ha a beteg nem tudja saját magát ellátni.

Milyen kövezkezményei vannak egy súlyos hypoglicaemiának felnőttek esetén?
Átmenetileg elveszíti a jogosítványát,

Az alábbiak közül melyik fordulhat elő a diabétesz időtartamának növekedésével?
Hypoglicaemia érzet csökkenése


A témában írt összefoglaló hamarosan érkezik. :)



2019. augusztus 26., hétfő

Diabquiz
Dobpergéééééés.................
Első quiz a diabmeséken! Remélem tetszeni fog nektek. Ha minden jól megy, lesznek ennél keményebb diók is a jövőben, de kezdetnek próbáljuk ki!
Te vajon mennyit tudsz a diabéteszről?
https://app.involve.me/diabetesquiz/diabquiz1
Az eredményekért és összefoglalóért görgess lefelé:
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
Mindig van hova fejlődni. Összességében a kitöltők 35 % nem tudta mi a Somogyi-effektus, szintén 35 % gondban van a hajnali jelenséggel, és 45% nem tudja, hány g szénhidrát van egy átlagos szőlőcukorban. Hát ezért töltsetek velem!




1, Melyik vércukortartományban ájulsz el azonnal és biztosan?
Nincs ilyen tartomány. A hypoglicaemia tolerancia egyénenként változik.

2,Mi a Somogyi-effektus?
A nap bármely szakaszában, hypoglicaemiára válaszként bekövetkező, akár 72 óráig tartó élettani folyamat, mely a máj glikogénraktárainak felszabadulását okozva emeli a vércukorszintet.

3,Mi a hajnali jelenség?
A hajnali órákban egészséges emberekben is lejátszódó folyamat. Az ébredésért felelős hormonális változásokat értjük rajta. Diabéteszben elmarad ezek ellenregulációja, így emelik a vércukorszintet.

4,Hány gramm szénhidrát van egy darab átlagos szőlőcukorban?
2-3g

5,Milyen a jó hypoglicaemia kezelés?
Egyénileg meghatározott szénhidrátmennyiség bevitele. Célszerűen a fele gyorsan, a fele lassan felszívódó.

6,Melyik állítás igaz?
Amennyiben megfelelő volt a diagnózis, a kettes típus sosem alakul át egyes típussá.

7,Mi dönti el, hogy hányszor eszel egy nap?
Az inzulinterápiám.

8,Mitől függ, hogy hány gramm szénhidrátot ehetsz meg egy nap?
A nem, kor, testsúly, magasság, testösszetétel, életmód, napi rutin, munkakörülmények, sportolási szokások, egészséges táplálkozás alapelvei, kezelés módja stb.

9,Mire való a bázisinzulin?
Nagyjából egyenletes inzulinszint elérése a cél a teljes nap folyamán, ezzel biztosítva a sejtek megfelelő anyagcseréjét.Lényegében ez hivatott ellensúlyozni, minden inzulinnal ellentétes hormon hatást a nap folyamán (cirkadián ritmus).

A második quiz elérhetősége:
https://app.involve.me/diabetesquiz/diabquiz2

2019. május 26., vasárnap




Mit látsz te? Hogy normál tartományban van a vércukorszintem.
Mit látok én? Azt, hogy a tavasz megérkeztével több alkalommal, néhány napig, de csak bizonyos napszakban, olyan drasztikusan lecsökken a bázisigényem, hogy 10%-os bázissal nyomtam este nyolctól, hajnal háromig. Háromnegyed óránként-óránként keltem mérni, és 8-cal keltem. Normál esetben ezzel a belenyúlással már a csillagos eget verné a cukrom.
Nem, nincs köze a bevett gyógyszerekhez. Nem, nincs köze a női nemi ciklushoz. Nem, nincs köze az étkezéshez. Nem, nincs köze a mozgáshoz. Nem, nincs köze a keringő inzulintöbblethez (lévén nekem az szinte nincs is).
Hogy miért mutatom? Mert erről is beszélek, ha instabil anyagcserét mondok. És ez még a kevéssé rémisztő része. És, mert nem vagyok egyedül vele. Pacsi, instabil anyagcseréjű egyesek!
#deadpancreasgang #goguys #tryingtomanage #doingmybest #mirejóapumpa #továbbéstovábbpróbálkozni

2019. május 7., kedd



Diabétesz és terhesség

Ez a poszt a Diabsisters remek kezdeményezésére jött létre, ami a fent látható két téma kapcsolatáról szóló magyar nyelvű információáramlást célozta meg segíteni. A héten az ezt követő posztokat a Diabsisters facebookján, azaz itt olvashatjátok.


Drága diabéteszes lányok, nők!
Meglehetősen nagy biztonsággal merem állítani, hogy ha valaha eszünkbe ötlött a gyermekvállalás gondolata, szinte gyorsvonatként követte az öröklődés, a kockázatok, a kor, a terhesség és/vagy szoptatás alatti vércukor menedzsment kérdésköre.
Ez a poszt azért jött életre, hogy nagyobb vonalakban segítsen tájékozódni ebben a rögös útvesztőben.

A tervezőasztalnál:
Szerény véleményem szerint, a gyermektervezés első állomása a klasszikus „Legyen, vagy ne legyen?”- kérdés felvetése két ember között. Az erre a banálisnak tűnő kérdésre adott választ, pedig egészen biztosan meghatározza az öröklődés.

A hatos kromoszómánkon elhelyezkedő HLA (humán leucocyta antigén) komplexek olyan genetikai markerek, amik alapján valószínűsíteni lehet az egyén hajlamát az egyes típusú diabétesz kifejlődésére. (A HLA hordozók nagyjából 10% lesz valóban diabéteszes.)  Több forrás összecsengéséből kiindulva, és egyből a lovak közé csapva, annak esélye, hogy egyes típusú anya gyermeke örökli a diabéteszt 1-3%, amíg egyes típusú apa esetén 4-6% (egyéb források szerint 10%). Amennyiben mind a két szülő érintett egyes típusú diabéteszben, úgy ez 23-30% eséllyel történik meg. Egyes típusú diabéteszes testvér esetén a kórkép manifesztációjának esélye 10%
Nők esetében 25 év alatt vállalt gyermekeknél a cukorbetegség kialakulásának esélye mintegy megnégyszereződik, szemben a 25 év felett vállalt babákkal. Ma már azt is tudjuk, hogy 11 éves kor előtt diagnosztizált szülő gyermekének diabéteszre való hajlama magasabb, mint a 11 éves kor után diagnosztizáltakban. Egyéb befolyásoló tényezők lehetnek a földrajzi elhelyezkedés, és a szervezetet ért traumák.

A gondozás során kevéssé hangsúlyozott, ámde fontos gondolatnak tartom, hogy a diabos lányok megfelelő felvilágosításban részesüljenek, és a lehető legbiztosabb fogamzásgátlási módszert használják, ha arra kerül a sor.

A hazai javaslat szerint az anyagcsere állapotot a fogamzásgátlás elhagyása előtti 3-6 hónapban már érdemes normálishoz közelire stabilizálni, azaz 6-os, de mindenképpen 7% alatti HbA1c-t elérni. Az ideális felkészülés speciális gondozásban zajlik, és a teherbeesés várható ideje mindenképpen egyeztetendő a kezelő orvossal vagy orvosokkal. A speciális gondozás ellátására hazánkban is megtalálható centrumok, és több fős orvosokból és szakemberekből álló csapat lesz segítségünkre.

A terhesség előtti teendők: a megfelelő kezelési centrum, és prekoncepcionális kezelési team (diabetológus, szülész, szemész, újszülöttgyógyász, dietetikus, diabetológiai szakápoló) megtalálása, a szoros vércukorkontroll gyakorlása, a lehetséges szövődmények (kifejezetten szem, vese) ellenőrzése; vérlabor elvégzése; pajzsmirigybetegség kizárása; és napi 6 mg folsav szedése (legalább a 12. hétig). Külföldön már ajánlják a terhesség alatt pszichológus, vagy mentálhigiéniás szakember felkeresését, hogy a lehető legtökéletesebben tudjunk eleget tenni a végtelenül felelősségteljes szerepünknek, hiszen a mi működésünkön, és együttműködésünkön áll, vagy bukik minden.
A cukorbetegség nagyon ritkán érinti a női termékenységet, de a policisztás petefészek szindróma gyakrabban fordul elő diabéteszes nőkben.

Amég a gólyára kell várni:

A teherbeesés után gyakran ajánlott a gondozót felkeresni, ahol rutin vizsgálatokon veszünk részt (ultrahangvizsgálat a 11-12., 20., 32. és 38. héten, méhnyakvizsgálat, hüvelykenet, laboratóriumi vizsgálatok a magzati és anyai kockázat megítélésére (toxoplazma, AFP),vércukorszint-mérések, vizeletvizsgálatok, rendszeres HbA1c (esetleg fruktózamin) tesztek, vérnyomásmérések, testsúlymérések.) Belgyógyászati ellenőrzés hetente, szülészeti ellenőrzés az első két trimeszterben kéthetente, majd hetente javasolt.

Az állapotosság ideje alatt változik az inzulin szükséglet is. Az első trimeszterben általában csökken, a másodikban intenzív növekedésnek indul (átlag 40%-kal, de akár háromszorosára is nőhet), a harmadik harmadban általában már stagnál.  Fokozódik a hypoglicaemia hajlam ( főleg az első trimeszterben), ahogy a hyperglicaemia kockázata is (a sejtek kevésbé érzékenyek lehetnek az inzulinra, tehát inzulinrezisztencia állhat fenn, kifejezetten az állapotosság második harmadától), emiatt javallott a fokozott számú mérés és (szükség esetén) étkezés is.

Baby on board:
A természetes úton való szülés abszolút lehetséges diabétesszel élő nők számára is, viszont bármilyen komplikáció esetén császármetszéssel is számolni kell.

A szülést követően gyakorlatilag azonnal csökken az inzulinigény. (A szüléskor potenciálisan bekötött intravénás inzulin infúziót konkrétan fele gyorsaságúra veszik, amink megérkezik a baba.)

Szülészorvos, szülésznő, gyermekgyógyász specialista felügyeli itthon az újszülöttek állapotát. A kívántnál magasabb anyai vércukorszint esetén megnő a sárgasággal, a légzési nehézségekkel, az alacsony vércukorszinttel, és a megnövekedett súllyal születő magzatok száma. A nagyobb testsúly (macrosomia) nehezítheti a magzat világrahozását, növeli a szülőút, és a magzat sérülésének kockázatát. Előfordulása 20-24% körüli.

A nehezén túl:
Gyakran merül fel a kérdés, hogy cukorbeteg anya szoptathat-e? A válasz pedig egyértelműen: igen. Számos pozitív hatása mellett, a gyermek számára ez a legideálisabb táplálási mód. Nyilvánvalóan mindenki más, de erős becsléssel kijelenthetjük, hogy az inzulinszükséglet a szoptatás ideje alatt, mintegy harmadával csökken, illetve minden szoptatás után lehet számítani vércukorszint csökkenésre. Üdítő volt látni a külföldi kormányzati és privát oldalakon, hogy megemlítik, hogy amennyiben a szoptatás meghiúsul, akkor sincs katasztrófa.

A szülés után, többségében lehetséges visszatérni az eredeti kezelésre. A kezelési irányelvek szerint (mind hazai, mind külföldi) pedig a szülést követő 3-6 hónapban is érdemes tartani a közel tökéletes anyagcsere kontrollt.

Kockázatok és mellékhatások:
Amennyiben nem tervezett gyermekvállalásról beszélünk, gyakran indikátor lehet a hirtelen ok nélkül ingadozó vércukorszint, és az inzulinigény csökkenése. Létfontosságú azonnal felkeresni a kezelőorvost, majd a teljes orvosi team-et, és amennyiben a fogamzás megfelelő anyagcsere-viszonyok között történt, stabilizálni, és tovább javítani azokat, ellenkező esetben mérlegelni kell, hogy javasolt-e a terhesség kihordása.
Egy cukorbeteg nő szülhet egészséges gyermeket, viszont ennek feltétele, az egyes szabályok betartása, és a kockázatok megfelelő ismerete. A cukorbeteg nők terhessége minden esetben veszélyeztetett terhesség. A magzat szempontjából kifejezetten az első 42 napban kialakuló fejlődési rendellenességektől lehet tartani. Ezek központi idegrendszeri, szív- és érrendszeri, légzőszervrendszert érintő, vázrendszeri, húgy-nemi traktust érintő rendellenességek, melyeket az anyai hypo-és hyperglicaemiák (utóbbi elkerülésére még fokozottabban a 7-9. hetekben kell figyelmet fordítani), ketonszint emelkedés, és a keringési rendszer elégtelenségei okoznak további faktorok mellett. Az anya szempontjából pedig nagyobb hypo- és hyperglicaemiák, ketoacidózis, toxaemia, húgyúti fertőzések, a vetélés a koraszülés esélye. Alapvetően ajánlott a táppénzes állományba vonulás, és alkalmankénti kórházi felvétel. Fontosnak tartom ismételni, hogy amennyiben kellő gondossággal végzed a vércukormenedzsmentedet, a fent említett kockázatok minimalizálhatóak. A statisztikák szerint terhességi toxaemia mintegy 15-16%-ban alakul ki, de mielőtt rátok tör a szívroham, vegyük figyelembe, hogy a nem együtt működő anyák is részét képezik ennek a százalékos aránynak.

A várandóssággal megnő az anya esélye az érszövődményekre, ilyen például a magas vérnyomás, amit már a tervezéskor érdemes szűrni. Alapvetően elmondható, hogy a diabétesz már meglévő késői szövődményei, mint a microangiopathia: szem-, és veseszövődmények, macroangiopathia: agy- és szívizom érszűkület, és neuropathia (vegetatív és perifériás egyaránt) esetén a terhesség ront az anya állapotán. Előfordulhat előrehaladott szövődmények esetén, hogy nem javasolt a terhesség vállalása.


Záró akkord:

A szubjektív befejezés persze sosem maradhat el. A Joslin Diabetes Centerben több, mint 20 éve kutatással tevékenykedő James H. Warram gyermekvállalással kapcsolatos gondolatai koronázzák meg ezt a posztot.„Nyíltan megmondom az embereknek, amit a diabétesz kockázatairól tudunk, de nem vagyok elég képzett, hogy véleményt mondjak a választásukról. Ez személyes döntés. Ami nekem fontos, az lehet, hogy másnak nem.”





Források:              



2019. március 17., vasárnap



Sokszor írtam már, hogy az életem jelentős döntéseinek nagy része úgy született, hogy felébredtem, és éreztem, hogy valamit meg kell tennem. Mármint úgy tényleg. Ellenállhatatlanul. Hogy amikor igazán nem tartottam jó ötletnek, és próbáltam elhessegetni, akkor is visszakúszik, idegesítő módon, folyton-folyvást.

Jelentős döntés volt ez a blog is. Ez a blog, ami ma 3 éves, jelentős fordulatokat hozott, meg persze rengeteg barátot és ismerőst, kapcsolatot. Plusz a várttal szemben 40 000 megnyitást produkált eddig. Dokumentálta ahogy megszerzem azt az információt, ami hiányzott az edukációmból, és főleg a jövőkép kérdéséről szólt. Ismerem az esélyeink, a statisztikákat, a végtelen lehetőségeket, jót, és rosszat. Jaja, a rosszat is.

Mert tulajdonképpen erre volt szükségem, hogy a homályos retinaleválás, amputáció, „nem lehet gyerekemből”, 84% élve született gyermek, 1-2% öröklődési valószínűség, és 18% esély a hirtelen szívhalálra legyen.

Csak ezt a két végletet nem kaptam meg a kórházban. A teljesen egzaktat, meg a személyes tapasztalatokat. (Hozzáteszem a teljesen egzakt valószínűleg a tanulmányaim miatt lett ily fontos.)

Persze tudom. Tudom, hogy szinte mind a saját hibánkból tanulunk. Én is a saját hibámból tanultam. És most mégis megpróbálok mutatni dolgokat, valamit, bármit, ami jobb útra terelhet téged. Meg, ami felvértez a legmenőbb fegyverrel a világon: tudással.

Három és fél éve még fulladtam egy laptoptáska súlyától a vállamon. Nem tudtam két emeletet lépcsőzni szünet nélkül. Hátul ültem a teremben, hogy nyugodtan tudjak hányni menni. Lebénult a gyomrom, és valószínűleg a béltraktusom egy része is. Lemenedzseltünk 4-6 ketoacidosist. Nem nagyon tudtam egyedül maradni. Küzdöttem egész napos mozdulatlanná dermesztő hányingerrel. Egyfolytában ájulásközelben voltam. Voltak random görcsrohamaim. Bekrepált a vérnyomásom és a szívem szabályozórendszere. A mindezek által okozott stressz miatt pedig, pánikrohamaim lettek.

Ma fainul vagyok. Mondjuk. De nem csak az én érdemem, ahogy nem csak az én hibám volt. Rohadtul mákos vagyok, mert abba a nagyon pici csücskébe estem a neuropathia statisztikáknak, akiknek javul az állapota. Milyen szépen is hangzik az orvosom szájából, hogy kvázi egészséges vagyok. Azért az kvázi. De király.

És mi a lényeg?! Nem feladni. Akkor sem, ha mindent megtettél, és még mindig szar a helyzet. Tovább, és tovább próbálkozni. Fejlődni, mert ennél aztán tényleg nincs fontosabb. Merni. Merni megpróbálni, váltani, beleállni.

Én vagyok. Autonóm neuropathiám van. Fene se’ tudja, hogy mi lesz. De azt tudom, hogy addig még hegyeket hordok majd el. Keményebb munkával, jobban értékelve a lépéseim súlyát, és lehetőségét, mint azok, akiknek fogalmuk sincs, hogy mennyire gazdagok.

Köszönöm az összes megtekintést, kommentet, interakciót, közös munkát mindannyiótoknak, és evör.

Boldog harmadik szülinapot, Diabmesék! 

Boldog második születésnapot, nekem!




2019. március 14., csütörtök


Vegyünk egy nagy levegőt éhgyomorra, velősen!

Mindig tudunk vitatkozni valamin.  Ma egy ilyen örökzöld vitatémát szeretnék kilőni az emberek tudatából. Nem, nem, nem azért mert én így gondolom. Inkább mert tudományos állásfoglalásokkal, és irányelvekkel alá tudom támasztani.


Kell-e nekünk (=diabéteszeseknek) éhgyomorra a vérvétel?

A nagy harci helyzet az, hogy az utóbbi évek állásfoglalása szerint lassan az egészségeseknek sem, de amég odáig eljutunk:

Amennyiben csak és kizárólag HbA1c csekkolásra megyünk, akkor nem. Miért nem? Mert ezt a paramétert nem fogja megváltoztatni az étkezés után ideális esetben 2-2,5 mmol/l-rel magasabb vércukorszintünk. (Ennél nagyobb kiugrás sem.)

Másrészt egy 2016-os állásfoglalás a European Federation of Clinical Chemistry and Laboratory Medicine-től (Európai Labortársaságok Szövetsége), már magában foglalta, hogy több irányelvben rögzített esetben fognak változtatni a jövőben, mivel azok elavulttá váltak. Így többek között diabétesz és triglicerid szempontjából a régi 12 órás éhezés helyett, tudományosan igazolták, hogy a random mintavétel vagy a három órás éhezés is éppúgy megfelel.

Az éhgyomorra végzett vérvétel egyes típusú inzulinos és tablettás kettes típusú betegeknél növeli a hypoglicaemia kockázatát, rontja a közérzetet, és veszélyessé teszi a hajnali kórházi fuvart.

Az utolsó érv pedig, a postprandiális hyperlipidaemia. Hogy mi?! Megvárom, hogy elolvasd még egyszer. :D Aztán segítek: étkezés után megemelkedő lipid szint a vérben, ami nagy mértékben nehezíti a laboratóriumi vizsgálatok elvégzését. A helyzet viszont az, hogy diabéteszben az esetek többségében fennáll egy dyslipidaemia nevű állapot. Ennek lényege, hogy az LDL, vagy HDL koleszterinből, total koleszterinből, vagy trigliceridből több van a vérünkben, mint az egészségeseknek, ezért általában mindenképp nehezített a pálya szegény laborosoknak.

Szeretném tisztázni, hogy már diagnosztizált diabéteszesekről beszélek, HbA1c vizsgálatról beszélek, illetve, hogy amennyiben az ellátó intézményben külön kérnek, akkor mindenképp menj éhgyomorra. Viszont ha nem, akkor bátran elmondhatom, hogy az éhezés ideje lejárt.


Források:





2019. január 10., csütörtök


Miért kínzod magad?

A következő sorok abszolútmódon nem azoknak szólnak majd, akik stabil anyagcserével rendelkeznek.

Egy csillió cukorbeteg megismerése után jöttem rá, hogy azért elég sokunknak nehéz a menedzsmentje.  Nagyjából ugyanolyan nehéz beállítani most is, mint kamasz koromban. Ha csak megfúj a szél, már képes vagyok más értéket produkálni. Értsd: a hóhullás és zápor instant hypoglicaemia, leállított pumpával is zuhan a vércukrom. Az egyetemen elkerülhetetlen kialvatlanság brutál inzulinrezisztencia, a gyenge hypok is 72 óra Somogyi effektussal kísértek nálam. És ez csak a cseresznye a kakós habon.

Épp az orvosomnál ültem, mikor megfogalmazódtak bennem ezek a gondolatok. Az orvosomnál, akit mindig el lehet érni, ha valóban baj van. Az orvosnál, akinek a segítségével először értem a hetes HbA1c vonalába, aki sosem emelte meg a hangját, és ki nem ejtette a száján az amputáció szót, nem vádolt meg melléevéssel, és a nasi salátáimra nevetve konstatálta, hogy én füvet nassolok.

Neki hála, a kórház egyfajta relax pont lett az életemben, azok után, hogyha csak a szagát megéreztem már pattanásig feszültek az idegeim. Most olyan, mint egy repülő út, le kell ülni, és tudom, hogy nincs hova menni, és itt most aludhatok/tanulhatok/még többet tanulhatok/luxusmód bámulhatok ki a fejemből, abban a nem kevés, de abszolút megérős időben, amit várakozással töltök.

Extrém fordulópont volt a kezelésemben a nekem való orvos megtalálása. Ezt meleg szívvel javaslom mindenkinek.  És tök mindegy milyen messze van, és mennyit kell várni rá, mert az egészségedről beszélünk.

Év eleje, év vége, mindegy. Ez afféle számadás. És az van, hogy azt hiszem a diab élet többségében iszonyatosan görcsöltem a jó értékek megszerzésén. Most is fontos. Persze. Csak a görcs változott.  A tőlem telhető legtöbbet teszem ebben is, mint az élet más területein. A  kulcspont mégis az szerintem, hogy elengedjük ezeket az ültetett belső feszültségeket.

Mert jól eszem. Nézem a grammokat, a GI-t, figyelek az időre, a felszívódásra, és folyton monitorozom magam. És tökéletes a cukrom? Messze nem.

Előfordul, hogy napokig nem tudom 4-9-es tartományba nyomni, inzulin ide-vagy oda. Nem technikai malőr. Néha ez így megy nálam. Régen elkeseredtem volna, ami vagy sírásba vagy dühöngésbe fulladt volna. De az elmúlt időkben nem. Csak egyszerűen tovább próbálkozom. Mert mennyire hamis idea már csak a jó cukorhoz pozitivitást társítani. Hisz ezt szorgalmazzuk. Ha jó a cukrod, akkor te mennyire ügyes vagy! Nem mintha kételkednék ebben az ügyességben, csak azt próbálom mondani, ha rossz a cukrod, de mindent megtettél, ami a csövön kifért, akkor az ugyanúgy eredmény.

Azért kell egyfajta őszinteség önmagad felé, hogy valóban megítélhető legyen, hogy megtetted-e, amit lehetett. El tudom képzelni, hogy 2-3 gyerek, vagy egy durva munka mellett a minden egyszerűen kevesebb.  Plusz egy jó orvos is kell, hogy biztosan a neked való terápiát kapd.

De vajon egy többfaktoros változót egyetlen faktor szerint (ami te vagy) meg lehet-e ítélni?! Szerintem nem.  A diabétesz egyéni, úgyhogy örüljünk annak, akinek 5-ös a HbA1c-je, és engedjük el, ami a saját megítélésünket illeti.  A belefeccölt munka az, ami számít.  Schwarzenegger sem egy nap alatt roppantotta ki magát. De tuti, hogy majdnem minden nap ment edzeni. A jó cukorértékek jók, távlatot hoznak a diabéteszbe, és jó közérzetet. De ha neked ma csak 9-ig sikerül lenyomni, na bumm. Pacsi neked. Keress megfelelő szakembert, és próbálkozz tovább, mert az önostorozás sehova sem vezet.

A mű címe pedig: Somogyi-effektus kifejlődése és múlása, ha nem igazán van többlet inzulin a szervezetedben