Honnan tudd?!- Avagy a világ legrövidebb útmutatója ahhoz, hogy a cukorbetegség ne követeljen ennyi áldozatot
Számtalanszor emlegettük már, hogy mennyire igaz itthon,
hogy az edukáció részleges-teljes hiányával állunk szemben. Vagy már kezdetben
nem világosítják fel a beteget (ennek teljes körű mivolta, amúgy is lehetetlen
a diabétesz kezdetén) vagy később nem biztosítanak lehetőséget arra, hogy
információt kapjon, dietetikussal beszéljen, tovább fejlődjön önmaga
kezelésében, a diéta ügyesebb kivitelezésében, és feltehesse a kérdéseit.
Mindemellett a pszichés segítségnyújtásról már nem is beszélek.
Természetesen az elfogadás első részében említett betegünk
minden másra jobban vágyik, minthogy a diabéteszéről beszéljen.
A Diabsisters, és a Cukkerberg oldalt működtető tündéri
nőerővel arra jutottunk, hogy szeretnénk nektek ötleteket adni az információ szerzéshez, és a diab kezeléséhez a lehető legtöbb szempontból. Ezen kívül ahhoz, hogy hogyan tudjátok a beérkező
információt relevancia szerint szűrni és, hogy szerintünk mi a normális egy
diabétesz kezelésben.
Lássuk az én részem:
1, Miután kiszabadultok a kórházból, nyilván nehéz, és fájdalmas lehet elfogadni a helyzetet. Viszont mindenképpen feltámad bennetek valami természetes kíváncsiság ezzel a betegséggel kapcsolatban. Ekkor felmentek az internetre, és …EEEEE. Tudom, hogy nagyon könnyen és gyorsan elérhető információforrás, de ne feledjük el, hogy nem lektorált. Ezzel szemben egy könyv viszonylag biztos információkat tartalmaz. Hogy ne hagyjalak titeket segítség nélkül, íme a szerintem potenciálisan használható könyvek listája, a teljesség legkisebb igénye nélkül:
Dr. Baranyi Éva, Dr. Winkler Gábor: Cukorbetegség
Dr. Baranyi Éva, Dr. Winkler Gábor: A nő és a cukorbetegség
Dr. Fövényi József, Papp Rita: Cukorbetegség és diéta
Ez itt tulajdonképpen egy fél pont. De nagyon fontos fél
pont. Számomra a fenti könyv kulcsfontosságú volt a szénhidrátszámolás
megtanulásában. Ha nem tudsz szénhidrátot számolni, az diabétesz tekintetében
olyan, mintha bekötött szemmel vezetnél repülőt. Katasztrófavédelmi okokra
hivatkozva azt javaslom, hogy ezt ne tegyük.
Dr. Fövényi József, Gyurcsáné Kondrát Ilona: Cukorbetegek
nagy diétáskönyve
Édesanyáknak és édesapáknak:
Dr. Békefi Dezső:
Gyermekkori diabétesz
Ha már nagyon benne vagyunk a témában, lelkileg megerősödtél,
és még emlékszünk gimnázium utolsó éveiből a biológiára, akkor:
Dr. Baranyi Éva, Dr. Winkler Gábor: A cukorbetegség egészségkárosító hatásai
És bár ezt már nem olvastam, így egyelőre érdemileg nem
nyilatkozhatok, de szimpatikusnak tűnt:
Dr. Kaiser Gábor: Vészhelyzetek cukorbetegségben
Direkt megnéztem ti mit értek el rögtön a Google segítségével, és alapvetően van pár hasznos találat, de álljunk ellen a vágynak, és hagyjuk a „vége a cukorbetegségnek” típusú könyveket, így elsőre, meg másodikra, meg utána is, ha egy mód van rá.
2, Én tényleg, de
tényleg úgy látom a cukorbetegséget, mint valami, nem önként választott emberi
kapcsolatot. De ez nem jelenti, hogy nem barátkozhatunk össze. Ennek az
összebarátkozásnak nagyon fontos része legyen, hogy szép lassan tudomásul
vegyük, hogy nem vagyunk egyedül a problémával. Sőt, mi több a 18 éven felüli
népesség 8,5 %-a küzd vele. És mivel mi felnőttek nagyon szeretjük a számokat,
mindig hozzáteszem, hogy ez ma már jóval több, mint 422 millió ember
világszerte. Hogy hogyan tudunk belehuppanni a gondolatba, hogy nem vagyunk
egyedül? Diabéteszes folyóiratok, és szakmai honlapok segítenek nektek. Hiszen
ez még mindig egy lektorált verziója a valóságnak.
Diabetes c. folyóirat, www.diabetes.hu
www.diabet.hu –Ha
hírekről informálódnátok.
Angol nyelvtudás birtokában pedig már szinte határtalanok a
lehetőségek.
Közvetlenül ezután javasolnám a diabéteszes rendezvényeket,
ahol előadásokat hallgathattok meg különböző szakemberektől, és megismerkedhettek
hús-vér sorstársakkal is.
3. Ha idáig eljutottatok az olvasásban, az előadásokban, és
a találkozásokban, akkor kezd körvonalazódni bennetek az a kép, hogy a
diabétesz egy egyéni betegség, ami minden esetben személyre szabott kezelést
igényel. Ha ezt tudomásul vesszük, akkor
elkezdhetünk diabéteszes blogokat olvasni, miközben mantrázzuk magunkban: „Ami
az egyik cukorbetegnek beválik, az nem biztos, hogy a másiknak is be fog.” (Ez
akkor is jól jön majd, ha már ti szeretnétek tanácsot adni.) Ebben a műfajban
ragyogó példákat lehet találni ékes anyanyelvünkön, és angolul egyaránt.
Plusz egy angol bloglelőhely:
4, A blogok elolvasása után szóba jönnek még a diabéteszes
fórumok is. Facebookon, és más online felületen is fellelhetőek. Vészhelyzetben
egészen jók a tanácskérésre, miközben az orvosodat próbálod elérni, de két nem
fogadott hívás közt pötyögni támad kedved.
Ámde, teljesen kontrollálatlan az a tartalom és stílus, amivel itt találkozhatunk. Az embernek fel kell vennie az információfilterét, és megpróbálni boldogulni ebben a kuszaságban.
Egy szóval sem mondanám, hogy nem hasznos, de amennyiben a kezelésedről van szó, inkább találj egy olyan orvost, akire tettleg rábíznád az életed, és jól bízd rá!
Ámde, teljesen kontrollálatlan az a tartalom és stílus, amivel itt találkozhatunk. Az embernek fel kell vennie az információfilterét, és megpróbálni boldogulni ebben a kuszaságban.
Egy szóval sem mondanám, hogy nem hasznos, de amennyiben a kezelésedről van szó, inkább találj egy olyan orvost, akire tettleg rábíznád az életed, és jól bízd rá!
5, A saját érdekedben, légy kritikus. Csapjunk bele egy
társadalmilag ignorált probléma közepébe. (Amúgy is csípem az „in medias res”
kezdést.) Minimális kultúra kérdése, hogy megadjuk a tiszteletet
betegtársainknak, és az orvosunknak is. Első körben fogadjuk el a tényt, hogy
doktorunk 10 évvel többet tanult a témáról, mint mi, és még alvásidejét, és
szociális kapcsolatait is feláldozta az ügyért. Azonban tapasztalatom szerint a
jó doktort, egyesek olykor képesek istenként kezelni. Maximálisan elismerendő,
hogy rengeteggel többet tudnak a tudományos szempontról, hogy szakmailag minden
hozzászólásuk releváns, de az sem tagadható, hogy túlterheltek, kiégettek, és
emberileg nem mindegyikük van a helyzet magaslatán.
Ne adj isten, az is előfordul, hogy bár szakmailag nagyon penge, és mások imádják, a személyiségetek viszont nem illik össze.
15 év diabétesz távlatából úgy gondolom, hogy az orvos azért van, hogy kvázi együtt működhess a tudomány hírnökével. Ehhez az is kell, hogy felnőj a feladathoz, és próbáld az általad kivitelezhető maximum fokon megtanulni kezelni a betegséged, illetve soha ne kamuzz neki.
Ne adj isten, az is előfordul, hogy bár szakmailag nagyon penge, és mások imádják, a személyiségetek viszont nem illik össze.
15 év diabétesz távlatából úgy gondolom, hogy az orvos azért van, hogy kvázi együtt működhess a tudomány hírnökével. Ehhez az is kell, hogy felnőj a feladathoz, és próbáld az általad kivitelezhető maximum fokon megtanulni kezelni a betegséged, illetve soha ne kamuzz neki.
Kritikus pontok:
- Hogy el tudd érni, ha valóban vészhelyzetben vagy, még akkor
is, ha fél órán belül 42 hívást kell ehhez indítani.
-Hogy adjon soron kívül konzultációra időpontot vagy egy
e-mail címet, ahol a naplód bemutatásával tudod prezentálni, ha valami nincs
rendben.
-Hogy segítsen a megfelelő ismeretekhez hozzájutni.
-Hogy ne kezeljen tömegcikként, és ne minden betege pontosan
ugyanarra az inzulinra legyen állítva, ugyanannyi egységgel.
-Hogy ne feltételezze, hogy hazudsz. (Jól jön, ha valóban
nem teszed.)
A diab társadalom felének azt javasolnám, hogy viseltessék
tisztelettel, és türelemmel orvosink iránt, a másik félnek pedig azt, hogy
alapos indokkal, merjék megkérdőjelezni
a szavaikat.
6, Miután szakmailag és személyiségében is megfelelő orvosra
találtál, több mint valószínű, hogy kérésedre ő megadja majd egy dietetikus
elérhetőségét. Mindenképpen javasolt időről időre dumálni egyet velük. Főleg,
mert rohamtempóban fejlődik a táplálkozástudomány.
7, Ha egyenesbe jössz a saját diaboddal, érdemes egy
pillantást vetni a későbbi kockázatokra, és szövődményekre. Nem azért, hogy
félelemben éld le a hátralévőt, hanem mert jó lenne, ha memorizálnál néhány
olyan korai tünetet, ami akár még az orvosodnál hamarabb is segít felismerni,
ha egyszer, valaha, csupa feltételes módban, baj lenne.
8, Edukáld a családod! Nem viccelek. Szerintem ez remek ötlet,
mert más dolog a felhasználói szintű ismeret, és más, ha már el is kell
magyaráznod. Segíti a megértést.
Rengeteg plusz kérdést vethet fel, aminek utána nézhetsz. Magabiztossá teheti a tudásod. További
tanulásra és megismerésre sarkall. És végül, de nem utolsó sorban rengeteget
segít a diabéteszesek helyzetén a társadalomban, ha egyre több ember, egyre
többet tud erről. Talán nem hinnének annyian részegnek, vagy drogosnak, és nem
kéne azt hallgatnom a trolin, hogy mekkora hülyeség inzulint adni, ha ez a
betegség tablettákkal is kezelhető.
9, Bár a kor még nem barátkozott meg a saját vívmányaival,
de ha úgy érzed, hogy egyedül, vagy később más diabosokkal sem megy a
helyzettel való megbarátkozás, akkor megéri egy pszichológus vagy
mentálhigiénés szakember segítségét kérni.
(Nyilván nem tud mindenki a zsebébe nyúlni, de segítő szolgálatoknál,
sőt minden felsőoktatási intézményben van ilyen.) Nem ördögtől való, és nem is
szégyenletes, sőt egyelőre még hősiesen bátor tettnek számít ez.
10, Az utolsó ponthoz érkeztünk, és mint végkonklúzió, azt mondanám, hogy mégis a legfontosabb
pont, hogy korrekt menedzsmenttel, lelki szumóval, edukukációval, és másokkal együtt korrekt, és nélkülözésmentes (legyen szó egy diab tortáról, vagy bungee jumpingról) életminőséget biztosíts saját magad számára.
A kapcsolódó listák pedig:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése