Mi a baj veletek „egészséget” árusítókkal?

Mikor személyes üzenetet kell megfogalmaznom valakinek, akivel tulajdonképp nem vagyunk ismerősök, és pláne nem barátok, mindig nagyon körültekintően teszem azt. Sőt, magamból kiindulva elnézéseket is szoktam kérni a magánszférába törés bűncselekményéért. Biztosan velem van a baj, mint nem a legmodernebb generáció tagjával, amikor feláll a hátamon a szőr az életembe törő idegenektől.  

Nagyjából havonta egyszer fordul elő velem, hogy valaki felkeres, aki felajánlja, hogy meggyógyítja az egyes típusú diabéteszem mielőtt kettőt pislantok.

 

 Ezen mindig nagyon jól szórakozom, és elmondom, hogy nincsen feljegyzésünk olyan egyes típusú, azaz autoimmun folyamat áldozatává vált hasnyálmirigyű delikvensről, aki kigyógyult ebből. Néha küldök nekik tudományos, vagy megbízható forrásból származó minél rövidebb,ámde annál közérthetőbb cikkeket, és elmondom, hogy szerintem nagyon fontos, hogy az ember tisztában legyen azzal (legalább nagy vonalakban) amiből él.

Erre általában megsértődnek, vagy elküldenek a francba, lefujjogják az orvosi egyetemeket vagy  veszettül bizonygatni kezdik, hogy életük értelme az, hogy diabéteszeseket mentsenek.

Kedves Egészségárusok!

Nem fogok úgy tenni, mintha formálódó személyiségként nem ittam volna meg hat féle teát a remény jegyében, és mintha nem lett volna otthon legalább két féle diabétesz ellenes zselé, tabletta, kapszula, és mindenízű drazsé. Talán a felnövéssel járt, hogy egy idő után már nem hagytam magam a környezet nyomásának, és azt mondtam, hogy a multivitaminon, és az orvos által felírtakon kívül más bogyót már nem nyelek.

A baj az veletek, hogy nagyon kevés biológiai, kémiai, élettani, és biokémiai ismerettel rendelkeztek, de mégis ezzel szeretnétek foglalkozni. Jó hír, hogy ezen dolgok tanulhatók, a rossz, hogy ti nem tanultok. Alapvetően elvárnám attól, aki „meg akarja gyógyítani a diabéteszem”, hogy mélységekbe menően tudja, hogy mi a különbség az egyes és a kettes típusú diabétesz között, neadj’ isten azt is, hogy még ezekből is van azért több fajta.

Alapvetően elvárnám, hogy tudja, hogy az autoimmun úton kialakult diabétesz nem gyógyítható. Hogy a kettes típus kialakulásában jobbára szerepet játszik az életmód. (Ezáltal tudná, hogy drága nagynénje, édesanyja, szomszédja, nem a kaportablettától produkál jobb vércukrokat, hanem a finomított élelmiszer elhagyásától, no meg attól a cirka 40 kg-tól amitől megszabadult ijedtében az utóbbi évben.)

Fontosnak tartanám, hogy tudjátok, hogy kisöcsétek, unokatestvéretek, nagypapátok tökéletes egészségét nem éppen az jelzi, hogy már nem három, csak egy plusszos a glükóz a vizeletében. A glükozuria nem fiziológiás. Ha Tomika pisijében cukor van, akkor elég sanszos, hogy ő cukorbeteg, hisz a glükóz veséken keresztüli ürülése úgy 9-13 mmol/l-es vércukortartományban, és ettől feljebb történik. Ha Tomika tudvalevőleg cukorbeteg, és 9-től felfelé kezdődik az általa meghódított vércukor tartomány, akkor  nem a tökéletes anyagcsere helyzetről árulkodik ez a paraméter, és szerintem vigyétek vissza a doktor bácsihoz kontroll vizsgálatra.

A baj veletek az, hogy Regenoros ősatyátok többször elmondja videóiban, hogy a vastagbelekben lévő bélbolyhok is szerepet játszanak a Regenor működésében, azonban a vastagbélben, barátaim, tudvalevőleg nincsenek bolyhok, és akkor itt fel is adtam a videó megtekintését. De mikor a Blikket hozta fel forrásként, akkor már tényleg.

Napestig sorolhatnám a Ganodermával, a Forever Livinggel (ami, azért valamire jó, de nem épp diabéteszre), a fahéjkapszulával ezt a dolgot, de a lényeget szerintem úgyis értitek.

Zavar bennetek az, hogy agresszívak vagytok, ahogy az intimszférámba törtök, és hülyének néztek, ha felmerek tenni néhány bioszos kérdést, amit nem vagy nem kielégítően tudtok megválaszolni. Zavar a technika, ahogy eladtok. Tudjátok, ha valami jó, az önmagát reklámozza. Ha nem nyíltan támadtok, akkor jön a passzív agresszió: „De ugye, te nem akarsz örökkön-örökké inzulinon élni?!” Válaszom: Höhö, de, mivel nem termelek egy cseppet sem, élni meg eléggé szeretek.

Problémának tartom, ahogy az amúgy is süllyedő egészségügyi rendszerben hidakat égettek fel beteg és orvos között azzal, hogy áltudományos tényekről győzitek meg a jónépet, akik aztán nagy lendülettel neki mennek a kezelőorvosnak, vagy elhitetitek velük a gyógyszeriparral kapcsolatos, és igen intenzíven működő fantáziára valló összeesküvés elméleteket.

Végül, de nem utolsó sorban az a gondom, hogy a legrosszabb rész az, ahogy meglovagoljátok egy kétségbeesett ember reményhullámait. Kettes típusban alternatív megoldások is hatékonyak lehetnek, de egyetlen betegről sem hallottam, aki csak és kizárólag a csodás termékek valamelyikének segítségével gyógyult volna meg, miközben cukrot zabált, otthon ült és túlsúlyos maradt.  És félreértés ne essék a reménykedés normális. Mert az elfogadás egy jelentős szakaszát képezi, és kivétel nélkül mind átesünk rajta, de felforralja a vérem, mikor te placebot adsz el, minden háttértudás nélkül, és közben Teréz anyának képzeled magad, vagy ami még rosszabb teljesen el is hiszed, hogy megmentesz.

P.s.: Srácok, diabéteszeseket célzó  civil segítségnyújtás sosem fizet ilyen jól, ha egyáltalán!

Love&rockets:

Dia