Diabétesz és Étkezési zavarok- I. rész- Mi a lótúróér' fontos ez?!

(Mert a te gyereked, a te barátod, te is lehetsz.)

Mint arról tudomást szerezhettetek történt egy kiváló beszélgetés szakértők bevonásával, aminek nem titkolt célja volt felhívni a fent említett problémára a figyelmet, olyan módon, hogy az ne sötét árnyként lebegjen az éterben, hanem megfogható, gyakorlati segítséget adó szempontból közelítsen. Habár a beszélgetést hamarosan eléritek youtubeon, szeretnék nektek szakirodalmi összefoglalóval szolgálni a témában. Több részben... Mert a témával könyveket lehetne megtölteni.

Még most szeretnélek megkérni, hogyha nem tudod kellően eltávolítani a dolgot magadtól, akkor hagyd abba az olvasást, ez nem lesz pehelykönnyű és limonádéízű. Ez szakirodalom. :/ Cserébe baromi érdekes lesz, és a teljes sorozat olvasásával igen sok olyan infót gyűjthetsz, ami segíthet neked a probléma felismerésében, és a diabod menedzselésében, akkor is, ha nem érint étkezési zavar személyesen. Kamasz gyereket nevelő szülőknek kifejezetten ajánlom, egy jó pohár bor elfogyasztása, vagy más idegnyugtató tevékenység közben. Ha mégis megfutamodnál, a megjelenéskor csatolom a beszélgetés linkjét, ami sokkal finomabb megközelítést képvisel.

Ígéretemhez hűen:
https://youtu.be/GBTEnccgMIM

Napjaink társadalmában az szigorúan vett étkezési zavarok nőkben 0,9-1,5%-ban, férfiak esetén 0,5%-ban fordulnak elő a teljes élettartam alatt. Ha kamaszokra szűkítjük a képet ez az arány 3,8% és 1,5%. Ámde most ugrik a maki a vízbe; ha egyes típusú diabéteszesekről beszélünk, akkor a tanulmányok igen eltérő eredményekkel szolgálnak. A legrosszabb eset: az type 1 diabos lányok 37,9, és a fiúk 15,9 %-a. Ha finomra vesszük a hangot, és több tanulmányt összegzünk, akkor is valamivel 10% feletti ez a szám lányok esetén.

Nem, ezek nem magyar tanulmányok. Itthon ezek a gyerekek és fiatal felnőttek be sem kerülnek a rendszerbe, és az étkezési zavaraikra fény sem derül. Azonban, ha Kanadában, vagy egyes európai országokban ilyen az arány, akkor miért lenne sokkal alacsonyabb itthon (ahol még részben dívik is a rugalmatlan diab menedzsment)?

Elképesztően magasak ezek a számok, és azt jelentik, hogyha valaha voltál diabéteszes közösségben, akkor onnan  optimistán becsülve, legalább minden tizedik embernek volt, van, lesz ilyen problémája. Durva!

Mit nevezünk étkezési zavarnak? 

Anorexia nervosa: olyan testképzavarral járó kórkép, amelyben a betegek rendellenes félelmet élnek meg a súlynövekedéstől, ez pedig általában táplálékmegvonáshoz, malnutritiohoz, és nagy mértékű súlyvesztéshez vezet, ami párosulhat túlzott fizikai aktivitással.

Bulimia nervosa:
Szintén testképzavarral járó rendellenesség, ami falási rohamokkal, majd önhánytatással, hashajtók-vízhajtók használatával történő súlygyarapodás elkerüléssel jár.

Persze van egyéb kategória is, mint a túlevés például.

Ezek klinikai kritériumai igen szigorúk, ezért ritkán jut el a beteg a konkrét diagnózisig. Fennállhatnak önmagukban, vagy a diabbal együtt is. Ami mindebből minket egyedüli módon  érint az a diabulimia. Itt gyakorlatilag az inzulin be nem adásával próbál súlyt veszíteni a delikvens. Ez ugye egyértelműen eredményezi a diagnózis előtti vagy ahhoz hasonló életveszélyes állapotokat. Mégis a kutatások szerint a diabétesszel élő nők 30% kipróbálja az inzulinmegvonással történő súlycsökkentést élete során legalább egyszer. Ráadásul a diabosok inkább fordulnak ehhez a megoldáshoz, mint hashajtókhoz, vagy a hánytatáshoz, olyan helyzetbe sodorva magukat, amiben háromszor nagyobb arányban és 13 évvel hamarabb halnak meg a kortársaikhoz képest.

Az érintettek köre kiskamasz kortól a fiatal felnőtt korig terjed. Kutatások kimutatták, hogy a 7 éves kor előtt diagnosztizáltak esetében jóval kisebb eséllyel alakulnak ki, mint 7 és 19 éves kor közt. Főleg nőkről beszélünk, de természetesen nem kizárólagosan, ahogy a fent említett adatokból láthatjátok is.

Annak, hogy az érintettek nem kerülnek megfelelő gondozásba, millió oka van, amiket a későbbiekben ki is fejtegetek majd. Csakhogy néhányat említsek:
-a diabulímiának nincsen klinikai definíciója a mai napig, azaz ez a betegség orvosi szempontból nem létezik
-nem szűrünk itthon igazából
-többségében rövidek és felületesek az orvosi konzultációink
-beton rugalmatlan diab rezsim
-nagyon szigorúak a táplálkozási zavarok kritériumai, és a beteg attól is beteg, ha nem éri el ezeket  követelményeket- de ez jó az orvosok saját, és a beteg megnyugtatására is, hogy nincsen baj
-a betegek kifejezetten jól titkolják, és sokáig vannak tagadásban a helyzettel
-nem tudunk róla-és aminek a létezéséről sem tudunk, azt hogy nevesítenénk, azzal hogy foglalkoznánk, és hogy kérnénk hozzá segítséget?!

Szóval itt meginvitálnálak benneteket egy hosszabb utazásra  a dolgok mélyébe. Bátrak előnyben! A többieknek fogjuk a kezét. :)

Mint láthatjátok az alkotógárda nagy részét megihlettük. Így addig is ajánlom a vonatkozó DiabAnyu bejegyzést a szülői felelősségről Bak Bernadett tollából:
https://diabeteszesagyermekem.blog.hu/2020/05/01/5_kulcs_uzenet_1-es_diabetesszel_elo_gyereket_nevelo_szuloknek_az_eveszavar_kapcsan

És a pszichológiai szempontot Mesterházy Fazekas Andrea diabétesz szakpszichológustól:
https://www.terapiaskozpont.com/post/a-b%C5%91s%C3%A9g-zavara-avagy-az-ev%C3%A9szavarok-%C3%A9s-a-cukorbetegs%C3%A9g?fbclid=IwAR0MiL1QdbVWeG5bZQBwthfg8GZYeKR4zoFlJ92H6AEnvfNpx8TdKecT60A

Források:
https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC4002640/
https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC4398907/?fbclid=IwAR2-_SBRAF-8ol-VCFR23aSvEk53nsIRzZNVhRqhQJWVo-3qXkYclT3XkY4
https://www.opalfoodandbody.com/wp-content/uploads/2016/01/summary-of-dsm-5.pdf?fbclid=IwAR2391FLc5fJI7_GLaUqdFtLRiTqodWG4-S7TegAHs9TATHr8bv8X1CW3Z4