Ma ismét nem én beszélek. Helyettem egy fiatalember mesél, reményeim szerint egy több részes történetet, arról, hogy milyen diabétesszel felnőni, és mi történt vele, benne, meg a magyar egészségügyben, mostanáig. Mostanáig, amikor is transzplantációs listára próbál kerülni.

Hogyan lettem vesebeteg?

Diabetológiai kontroll vizsgálatra mentem, amin közölte akkori orvosom, hogy hamarosan keressek fel egy nefrológust. Ő az, aki a vesékkel foglalkozik. Felmentem a háziorvosomhoz, hogy inzulint és társait írassak, és ugyebár leadtam a friss javaslatomat, amiben le volt írva, hogy mi bajom van, illetve milyen gyógyszereket szedek rendszeresen. Mikor meglátta a leletet, megkérdezte, hogy tudok-e róla, hogy itt súlyos vesebaj látható, ugyanis a vesém 30% működik jelenleg.

Azt válaszoltam, hogy nem, de azt említették, hogy vese orvoshoz kell mennem a közeljövőben. Ő javasolta, hogy minél hamarabb. Kaptam egy beutalót és befáradtam másnap reggel a helyi kórházba, ahol mondták, hogy a legközelebbi időpont 3 hónap múlva esedékes.

Otthon ezt elmesélve, a barátnőm azt erőltette, hogy menjek el inkább magánorvoshoz, mert ott a várakozási idő lényegesen rövidebb. Megkerestem az interneten a környék magán nefrológiai rendelőit, és találtam egy egészségközpontot, amit nagyon dicsértek a visszajelzések alapján. Néhány nappal későbbre kaptam is egy időpontot egy doktor úrhoz, aki több könyvet is írt a vese betegségről. Felvilágosított, elmagyarázta, hogy mi várható és azt ajánlotta, hogy nyugodtan megvárhatom a kapott időpontomat a kórházban.

Rá egy két hétre anyum talált egy ismerőst, aki azon az osztályon dolgozik. Felhívott a hölgy, hogy kikérdezzen az értékeimről. Mindent elmondott, hogy mi mitől van, és ajánlott egy másik orvost, akihez egy korábbi időpontot is kaptam. Elmentem Szabó főorvos úrhoz, akinek így utólag is mindent köszönök.

A vese első vizsgálata nem áll másból, mint egy vérvétel és vizeletvizsgálat. A megkapott eredményekkel konzultációra mentem, ahol közölték, hogy az úgy nevezett GFR (glomerulus filtrációs ráta) értékem akkor már csak 33 volt, és más értékek is vese károsodást mutattak. Biopsziával megerősítették, hogy a károsodás a cukorbetegség szövődménye. Havi kontroll vizsgálatra jártam, ahol hónapról –hónapra romlottak, illetve nőttek az értékek.

Másfél év után eljutottam odáig, hogy dialízisre szorul a szervezetem, mert a felgyülemlett méreganyag a véremben már korlátozta a mindennapi életemet. Az erőtlenség, levertség, és hányás már mindennaposak voltak. Nem hogy a fizikai aktivitás, de már az alap tennivalók és közlekedés is nehezemre esett.

Rögtön hasi dializált vesebeteg lettem. Ez azt jelenti, hogy egy hasi katéteren keresztül, egy dializáló oldatot kell a hasüregemben tartani, amit naponta négyszer kell cserélnem. A katéter műtéti behelyezése, és a folyamat betanulása több héten keresztül tartott. Vizsgát is kellet tennem. (A felkészítésért hatalmas köszönet az egyik PD nővérnek, Tecának, rengeteget segített. Bármi kérdésem volt, hozzá szívesen fordultam.)

Elkezdődött az otthoni kezelés, hetek múlva már éreztem a hatását, szép lassan enyhültek a rosszullétek és már nem kellett lavórral az ágyam mellett aludnom. Jelenleg stabilan áll a vérképem, havonta némi gyógyszer igazítással, de mivel nem így szeretném leélni az életemet, épp a transzplantációs listára kerülésemet intézem, bízva benne, hogy egyszer majd vissza térhetek egy normál élethez.

D.