Tudjátok mi az az érzelmi érvénytelenítés? Pedig jóakarattal vagy nem, de szinte biztosan csináltátok már.

 "Nem kell sírni, kisfiam. Lehetne sokkal rosszabb is. Afrikában éheznek a gyerekek. Az sokkal rosszabb, mint a diab."

Ez egy kisarkított példa, igen.

Na de tudjátok miért nem kéne így reagálni barátként, szülőként, hozzátartozóként?

Viszonylag sokat foglalkozom pszichológiával, mert szerintem kell az edukátori munkámhoz, az önkéntességhez, és alapvetően bármely felnőttnek jól jön minden típusú kapcsolathoz. Így akadtam rá a mélylevegőprojekt ütős és rövid ismeretterjesztő anyagára az érzelmi érvénytelenítésről. Mert amit fent olvashattok, az ez.

Linkelem is az anyagot, és nagyon ajánlom átpörgetésre:
https://www.instagram.com/p/CXiEaxZIwp1/?utm_medium=copy_link&fbclid=IwAR1rF4nsygE1inETPBv5X-hRacT3RsG79wmGdfbU9TyYpFbNi9uFeogLs3U

Az említett mondatok közül egyiket-másikat biztosan hallottátok már, vagy valószínűleg mondtátok is.

Nem azt mondom, hogy egy gyerek nevelésébe például nem fér bele, hogy a tudomására hozzuk, hogy vannak nála betegebb, szegényebb, rosszabb helyzetben lévő gyerekek. Ahogy a barátaink figyelmét is felhívhatjuk a világ ügyes-bajos dolgaira. Ami szerintem fontos lenne, hogy ezt ne kontrasztban hozzuk fel a diabétesszel, az amiatti nehézségekkel, frusztrációval, vagy az elfogadás nehézségével... Mert attól, hogy másnak sz*r, senkinek sem lett még jobb. 

Krónikus betegséget elfogadni, krónikus betegséggel együtt élni néha nehéz. Ezt, pláne kívülállóként, érdemes elfogadni.