Egy. Jó. Doktor.

Tisztán emlékszem arra, amikor a felnőtt gondozás bugyrainak egy részét már kitapasztalva, úgy jártam kontrollra, hogy már előre görcsben volt a gyomrom, és a kórházszagot megérezve azonnal jött az adrenalin, meg az üss vagy fuss. Futni nem lehett, max egyik kórházból a másikba, egyik orvostól a másikig, ha kellett az inzulin recept, de nagyon sokáig nem találtam meg az emberem.

Komolyan. Egy idő után az üss vagy fuss olyan védekezési mechanizmusba ment át, amellyel a rám szánt tíz percig, három havonta tudtam csak tartani a teátrálisan rám osztott beteg szerepet, és menekülésszerűen, vicsorba fordult mosollyal távoztam az intézményből, épphogy nem kaparva le a falat, és tépve ki verőereket.

Hosszasan tudnék mesélni arról, hogy jutottunk idáig. Volt ott: „Zokogni fog a lábamnál, mikor majd megvakul.”, „Le fog állni a veséje, és leválik a retinája.”, „Zugeszik!”. Volt, aki pszichológushoz küldött volna, mielőtt az első találkozáskor kimondtam volna a nevem. Volt, aki ordított a telefonba, ha két hétre előre lemondtam egy kontrollt egy vizsga miatt. Volt, ahol már a recepciós a halálomat vágyta látszólag, és volt, ahol kedvesek voltak, de nem segítettek, ha kértem. Szakmai szemszögeket még nem is említve.

Teljesen véletlenül találtam meg AZ orvost. Számomra.

Számomra. Mert az egyik legfontosabb dolog, amit tanultam út közben, az az, hogy fontos, hogy a személyiségem klappoljon az orvoshoz, aki a tudomány felkent hírnöke, és akivel csapatban dolgozom azért, hogy a lehető legjobbat érjem el, magammal, a testemmel, és a diabommal.

A jó diabetológus nem csak szakmailag kompetens. Az ismérve számomra, az elérhetőség. Hogy van hozzá egy telefonszám, vagy e-mail cím, amin ha kitartóan és türelemmel bombázom, el tudom érni. Minek? Mert instabil a diabom, és hiába a lassan húsz év, még orvosi tanulmányokkal is meg tudott lepni, milyen csavarokat dob néha a kis hamis.

A jó nekem az, akinek van ideje rám. Terheltségéhez képest változó mértékben, de nem öt, és nem is tíz perc.

A jó diabetológus az, akivel szükség esetén akár hetente is lehet konzultálni. (A szükséget érett diabos fejjel ítéljük meg.)

Nekem az a jó, ha ismer. Ha tudja, mit sportolok, mivel küzdök, milyen állatot tartok otthon, milyen a családi állapotom, hány órát dolgozom egy nap… Mert ezek mind kellenek egy jó beállításhoz.

A jó diabetológus sosem kiabál. A hangját sem elemi fel. Ez egy kölcsönös bizalmon alapuló tisztelet kapcsolat. (Ezért nem nevez hazugnak, és nem erőszakol rád semmit, főleg nem magyarázat nélkül.)

A jó diabetológusnak nem meggyőzési módszere a szövődményekkel fenyegetés. Elképzelhető, hogy alkalmazza végső kétségbeesésében, de előtte azért Jézustól felvonultatja az eszköztárat.

A jó diabetológus embernek tartja magát, és téged is.

A jó diabetológus azon dolgozik, hogy bármit meg tudj valósítani, amihez kedved van. Kompromisszumok természetesen szükségesek lehetnek.

Az én diabetológusom megmentette az egész életem. Nem csak fizikailag és orvosilag.  Lebontotta a hatalmas, míves falakat, amiket az elődei hatására építettem. Maradéktalanná segítette a diabétesz elfogadásom. A kórházat éltem egyik legnyugodtabb helyévé tette, ahol a várakozás relaxáció.

Nem mézes-mázos, és nem kertel. Arcból-arcba kommunikál. Közös felelősségvállalást tanít. Nem hagyja, hogy abbahagyjam az egyetemet, amikor elhiszem, hogy az én diabommal ez nem megy.

Kedveli a családtagjaimat és barátaimat, akiket szívesen lát a rendelésen.

Kacag. Rengeteget. Néha közben leolt.

Jó irányba terel. Vissza magamhoz. Támogatja az edukációs munkát. Tisztába teszi a diabomat hosszú évek tévútjai után.

Mikor leborotváltatom a fejem egy részét, még a folyosóra is kikiabál utánam, hogy  azonnal és mindenképp növesszem meg a hajam, mert ez így nem állapot. :D

Vannak jó orvosok az állami ellátórendszerben. Egészen sok. Ha kitartóan kerestek, meglelitek a számotokra igazit. Nem kell leragadnotok az első helyen. Sőt, a másodikon sem. Valahol vár titeket a diabetológus, aki nem foglalkozik veletek, csak ha kell, vagy folyton veletek foglalkozik. Aki utánatok szalad a rendelésről. Aki beszól. Aki motivál. Akit csak vészhelyzet esetén értek el, meg akit mindig elértek. Aki kemény, mint a kő. És az is, aki tutujgat, mint egy gyereket. Aki tökéletes, csak néha 10 órát kell rá várni. Vágyjatok akármire is! Csak merjétek megkeresni!