Egy ifjú hölggyel beszélgettem, akinek a HbA1c-je soha nem volt 10 alatti, és aki még azt hiszem kicsit birkózik ezzel az egészen nagy dologgal. Cukorbetegként fiatalon. Hoffmann Nikoletta.

D: Hány éves vagy? Hogyan lettél cukorbeteg?

Niki: Nos, akkor kezdem az elején. 2000 novemberében szüleim észre vették, hogy valami bajom van, mert ki voltam száradva mindenhol, így elvittek a kórházba. Az orvosok azt mondták, hogy húgyúti fertőzés, vigyenek haza és itassanak velem gyümölcslevet. Ez nem igazán tetszett a szüleimnek, ezért elvittek egy magán orvoshoz, aki közölte, hogy most azonnal vigyenek egy olyan klinikára, ahol ilyen gyerekeket kezelnek. Nem gondolkodtak a szüleim sokáig, már úton is voltunk Budapestre a II. számú gyermekklinikára.
Mi nagyon sokat jártunk Pestre a szüleim munkája és a rokonok miatt, ezért esett a választás Budapestre. .Mikor közölték a szüleimmel, hogy cukorbeteg lettem ők teljesen összetörtek. Az endokrinológiai osztály alatt voltak a rákos gyerekek, mikor a szüleim kinéztek a szüleim az erkélyen, és látták ezeket a kis embereket, akkor tudatosult bennünk, hogy ezzel simán lehet is együtt élni, csak türelem és odafigyelés kell.
Abban az időben mikor én cukros lettem nem lehetett vidéken diabetikus édességet, joghurtot stb. kapni. Mivel mi Bajaiak vagyunk, így sokat kell(ett) mindig utaznunk. Apukám ékszerész és ő abban az időben nagyon sokat járt áruért, így hozták nekem a diabetikus dolgokat.
2007-be kiderült, hogy máj nagyobbodásom van. Ekkor két hétre befeküdtem kórházba, kaptam gyógyszert és csináltak egy máj biopsziát. Az általános iskolában az osztálytársaim bántottak, kiközösítettek, terhesnek csúfoltak e miatt. Másfél évig jártam pszichológushoz. Aztán bekerültem 2013-ban a középiskolába. Ezt még a kezelő orvosom is észre vette. Mert nagyon megváltoztam, jó értelemben. Jobbak lettek a cukraim elkezdtem serdülni, jobb lett a közérzetem, elkezdtem barátokat keresni és találni.
Igazából én gyerekként sokat sportoltam, ami sokat segített a cukrom karbantartásában. Most is sportolok. 2015 júliusában 6 napos Sárkányhajó Európa Bajnokságon vettem részt. Kétszer lettünk a csapattal I. helyezett és kétszer II. helyezett. 2015 novemberében lett az első szerelmi kapcsolatom, ebbe most nem megyek bele, mert nagyon bonyolult. A barátom egy idióta volt, úgyhogy annak is vége próbálom lezárni azokat a dolgokat, amik csak ártanak nekem.
 Mint minden fiatal lánynál egyszer csak beüt a kamaszkor. Mivel én későn kezdtem el serdülni így ez is, mint minden, nálam későn jött. Most van nálam ez a kicsit lázadó időszaknak nevezett rész. 2016.február 11.-én önszántamból anyukám kérésére befeküdtem a kórházba egy teljes kivizsgálásra. Ekkor átállították az összes inzulinomat. Kaptam még mellé vérnyomás csökkentőt is, mert magas a vérnyomásom már egy jó ideje, vagyis pár hónapja, de nem nagyon csak egy kicsit, ezért csak naponta felet kell beszednem. Ma már könnyebb minden. És ennyi mindent megéltem és így sem törtem össze.

D:  Úgy veszem ki a szavaidból, hogy penes vagy, ugye? Jó dolog, hogy ilyen jó kapcsolatban vagytok anyukáddal, hogy tud hatni rád :...

D: Milyen a kapcsolatod az orvosoddal?

Niki: Penes vagyok :)Hiába a felnőtt kor, a gyermekkori kezelőorvosomhoz járok, és még maradhatok nála azt mondta, mert már régóta járunk oda és ilyenkor van türelmi idő, olyan 20 éves korig.

Nagyon elégedett vagyok vele, sőt imádom. Nagyon kedves és aranyos, mindent elmagyaráz, mindig figyelmeztet, mert nagyon trehány vagyok, ami ugye nem jó ebben a dologban és kimondottan UTÁLOK cukros lenni, mert nincs egy olyan barátom se aki szintén cukorbeteg lenne.

:(

D: Jársz valamilyen diabos közösségbe?

Niki: Soha nem szerettem a táborokat, ezért nem voltam kifejezetten cukros környezetben. A legjobb barátnőmet a sportban ismertem meg, nekem ő szokott sokat segíteni mikor valami bajom van. Azért sem szerettem volna elmenni amúgy táborba, mert utáltam a betegségemről beszélni. Nem is tudtam azt hiszem. Találkoztam futólag cukrosokkal, meg voltunk bemutatón, de hosszabb dolog sose volt. Nem szeretek beszélni erről, még a szüleimnek sem sajnos. Vagyis, akit annyira nem ismerek, annak szívesen mesélek, de rokonoknak, családtagoknak, barátoknak nem igazán.

A barátom sem tudta egy ideig, vagyis csak nem figyelt Aztán rosszul lettem és hirtelen rádöbbent, hogy mi van. Még jó, hogy akkor ott volt a 16 éves öcsém is mellettem.

D: Mikor rosszul leszel, meg tudod oldani egyedül?

Attól függ, hogy mennyire leszek rosszul igazából. Ez a rosszul lét igazából attól volt, hogy buliban voltunk és hát ittunk elég sokat. Mivel hát egyedül voltam lány meg 4 fiú, így nem volt egy egyszerű helyzet, de az öcsém tudta kezelni, mert már megtanulta. Ő ebben nőtt fel. 10 hónapos volt, amikor én cukros lettem.
Nem nagyon járok bulizni, csak havonta egyszer-kétszer.

D: El szoktad mesélni a barátaidnak, hogy mi a helyzet veled?

Niki: Nem igazán szoktam eltitkolni, csak úgy vagyok vele, hogy ha eljön az ideje, akkor úgyis elmondom, akinek kell. A tanáraim tudják, hogy mi a helyzet, és őket nem zavarja, ha kimegyek óráról mérni, inzulint beadni, vagy akár órán eszek. Nagyon pozitívan állnak ehhez a dologhoz.

D: Tudsz olyat mondani, ami miatt jó, hogy cukorbeteg lettél?

Niki: Hát őszintén nem. Nincs olyan!!!!

D: Írtad, hogy sportolsz rendszeresen, neked sikerül mellette beállítanod a cukrod?

Niki: Nem annyira, mert közben, mondjuk általában tesi órán, de ha pl. valami miatt elfelejtek enni, akkor leesik, de edzésen sose szokott. Ott előtte eszem vagy iszom valami szénhidrátot.

Nekem nagyon széles skálán mozognak a cukraim, akár a 2-től a 32-ig.

Nagyon nehezen tartom be a diétát, mondjuk, most egy ideje egész jól megy, mert megint neki álltam sportolni, mivel 2-3 kilót híztam es nagyon idegesít.

D: A 10 fölötti HgA1c-kről mit mond az orvosod? Te mit gondolsz?

Niki: Hát igazából nekem SOHA nem volt 12 alatt. Az orvosom így azt mondta, hogy jó lenne, ha már össze kapnám magam. Én azt gondolom hogy oké, hogy kéne, de szerintem annak, aki ebben a rohanó világban él, és iskolába jár, dolgozik, annak nem mindig van ideje pontosan számolni mindent. Van olyan nap a suliban, hogy reggel 8t-ól este fél 7-ig suliban vagyok.

D: Mik a jövőbeli terveid?

Niki: Én most egy művészeti szakközépiskolában keramikus szakon vagyok. Szeretném majd apukám munkáját végezni, ha felnőttem.