Varga Ádám 2.


Az ezt követő időkben próbáltam új szakorvost találni, akár magán rendelésen is, de sajnos majdnem mindnél jártam már és mindegyik inkompetens volt. Az orvos, aki gyerekként a szakorvosom volt, és maga is cukorbeteg akihez sosem féltem bemenni, nem volt elérhető magánpraxisban, és csak gyerekekkel foglalkozott.

Így nem maradt más, mint facebookon keresztül egy két korábbi cukorbeteg ismerős sorstársat felkeresni, hogy  ki kit ismer, mit tud ajánlani. Aztán egy hölgy aki akkoriban háziorvosként praktizált mondta hogy tud valakit, aki az ő "mestere" volt, merthogy, mint utólag megtudtam a házi doki néni diabetes szakorvos akart lenni. Elmesélte neki a sztorimat, és hogy elég volt és tenni akarok valamit, de nem tudom kihez hova forduljak

Elmentünk hozzá együtt és láss csodát, az az orvos volt az, akit korábban említettem, aki csak a szokásos hülye kérdéseivel bombáz, és fingja nincs arról, ki vagyok mi vagyok. Akkor ott egy asztalnál, puffokon ülve, mint egy nagypapa az unokájával beszélgetve elmondta, hogy létezik olyan hogy, inzulinpumpa és elmondott róla mindent mind az árát és az előnyeit.

Rá kb. két hónapra szülői támogatással összejött az a bizonyos 250 000 magyar forint, ami a készülék megvásárlására kellett.

Én  szóltam, hogy akarom. Elküldtek egy nem is tudom milyen csávót, aki elmondta hogyan miként működik, elmagyarázta a kezelést, a gép kezelését stb.. Szóval egy elő tanfolyam keretében átadta nekem a pumpát és a hozzávalókat. Ezt követően a pumpa felhelyezéséhez be kell feküdni a kórházba 1 hétre, hogy beállítsák, és a szervezetem hozzászokjon, és biztonsággal tudjam otthon magam kezelni. A gép átvételétől egy hétre beszéltük meg, hogy akkorra szabit veszek ki. Akkoriban a cégnél kaptam egy új terméket amely nem volt probléma mentes, így a leendő vevő is eljött megnézni mit hogyan csinálunk.

Egy nappal a kórházba vonulásom előtt a termék vevői egész nap rágták a fülemet, azzal, hogy mi a baj, hogyan oldjuk meg, mikor lesz sorozatgyártás. Gyakorlatilag 12 órán át dolgoztam, és estére, mire haza kellett mennem teljesen elfáradtam. Beültem az autómba és elindultam haza felé. Mikor a várostáblánál voltam, azt vettem észre, hogy nem emlékszem hogyan jutottam el ide, és hogy álmos vagyok, és lecsukódnak a szemeim. Próbáltam nyitva tartani, de már a kezemet se éreztem, és rohadtul melegem volt izzadtam mint egy ló 40 fokba nyáron, úgy hogy februárt irtunk akkor.

A másik pillanat, amire az akkor történtekből emlékszem az az, hogy a körforgalomban mindenki dudál, (forgalommal szembe mentem bele a körforgalomba,) és nem láttam, értettem hogyan.

Ezt követően egy hídon keresztül értem volna haza, aminél egy lámpa szerintem zöld volt, így nem fékezve, a lámpánál várakozó autóba rohantam bele a kis Suzukimmal, ami a szembe lévő szalagkorlátnál kötött ki. Jöttek mentők, tűzoltók, rendőrök. A Suzukiból persze nem tudtam kiszállni, mert összeestem, így a rendőrök szedtek össze a földről, és tartottak, míg a mentők kiértek. Hozták az alkoholszondát, gyors drogtesztet, mire kinyögtem, hogy cukor. Többet nem bírtam mondani. A mentősök egyből adtak glükogént és utána rendbe jöttem. Megtörtént a feljelentés.

Akkor valahogy úgy éreztem, valami nem okés velem, hiába az államvizsga, főállás, mérnökként elégedett voltam. De elfogott  valami furcsa félelem. Akkor éreztem ezt először, és most, hogy vissza emlékszem ezekre a időkre, itt a 32 fokos szobában kiráz a hideg és libabőrös vagyok.

Másnap befeküdtem a kórházba a pumpácskámmal, meg a lila sávval a mellkasomon, amit a biztonsági öv hagyott rajtam. Mindenkinek el kellett mesélnem mi történt.. De végülis megkaptam a pumpát. Féltem mi lesz ha elkúrom a kanül bevezetést, mi lesz ha elállítok valamit, de gyakorlatilag gyerekjáték azok után hogy kívülről fújom a szénhidrát táblázatot, és ránézésre saccolok szénhidrátot és adok hozzá inzulint.

 Ezek után a baleset miatt rendőrségre kellett járnom, bevonták a jogsim fél évre, büntetést kellett fizetnem, és az áldozattal beszélgetni, mivel a jegyzőkönyvet alá kellett írnom. Az általa vezetett autó nem is az ő tulajdona volt, és nem volt rajta műszaki, így az ő jogosítványát is bevonták, és őt is megbüntették.

A  párom, akivel akkor már 4 éve voltunk együtt, 2014 elején kitalálta, hogy ő itthon nem fog megrohadni bolti eladóként, és kipróbálja a külföldi létet, amiből akár meg is lehet élni. Ekkor már öcsém München- Berlin - Frankfurt környékén dolgozott. Majd végül Bécsben állapodott meg, és a páromnak Bécsben egy neves üzletben szerzett munkát.

 Így 2014 szeptember 1-én egyedül maradtam az albérletben, amit egyrészt rohadtul élveztem, mert akkor és azt néztem, amit akartam nem kellett se a tv-n, se a számítógépen osztozkodni. Ha éjjel 2-ig voltam fent senkit nem zavart. Ha éjjel csörgött a kurva telefonom. ágyból felvettem, s tudtam beszélni nem kellett kikelni a melegágyból és suttogni.

 Másrészt azért 5 év után, már megszokja az ember, hogy este, reggel munka előtt, és utána is látja kedvesét. Szóval kurvára hiányzott, amin se a 50-60 ezer forintos telefonszámla, se skype, se a hétvégén én megyek-ő jön, semmi nem segített.

Így karácsony, amikor két napig együtt voltunk számomra mámor és mennyország volt. Még úgy is, hogy a karácsonyi menüsort egyedül főztem és mind az öcsém mind a párom este 7-re értek hozzám. Így a karácsonyi hangulat nem volt az igazi, hisz mind a menüsor mind a karácsonyi vásár, mind az ajándék vásárlás egyedül rám maradt. Így nem volt meg a varázsa.

Az új év nem hozott sok izgalmat; asszony, öcsém kint. Egyedül maradtam ott, ahol születtem és kurvára nem éreztem jól magam. Egyre sűrűbben mondtam mind a kettejüknek, hogy bár németül nem tudok megmukkanni, de elmegyek mosogatni (mérnökként. Remélem kedves olvasó érzed!), csak szerezzenek valamit kint.

Június elején meló közben hívott az öcsém, hogy kellene egy szabadnapot kérnem, hogy kimenjek hozzájuk interjúra. Nem tudja, mit kell csinálni, de éttermi munka. Így kivettem egy napot kimentem, és angolul elmondtam a hölgynek mit akarok. A nő annyit mondott, hogy menjek, amint az 1 hónapos felmondási idő letelik. Én akkor megint csak örömmámorban úsztam ,hogy a párommal öcsémmel tapintható közelségben fogok dolgozni élni.

A cégnél felmondtam és betanítottam a leendő helyettesemet, akivel nem beszéltem azóta sem, bár számomra kissé munkakerülőnek tűnt. ( Így utólag én is annak tűnhettem, ezért volt az ominózus beszélgetés a manageri irodában karácsonykor). Az utolsó napon mindenki sok sikert kívánt, és sajnálattal váltak el tőlem. A főnökasszonyommal majdnem egy órát beszélgettünk, hogy mi lesz velem, a cukrommal, hogyan fogok inzulint, szereléket, sőt német nélkül kezelést és orvost találni, és legfőképp mi lesz a szememmel. Bőgve váltunk el.

Én még aznap beültem a párommal az autóba, bepakoltunk mindent, ami szükséges volt a kinti életem elkezdéséhez, és a kifelé vezető utat könnyes szemmel tettem meg. Nem azért, mert egy jó céget hagytam ott, hanem a főnökömet, aki a barátom is volt, és akinek elmondhattam az ügyes-bajos dolgaimat.

Ezzel lezárult az én magyarországi életem. Azóta is nagy ritkán megyek haza, undorodom az országtól,undorodom az egészségügytől, és az összes embertől, aki lop, csal. Attól az önző magyar társadalomtól, és szűklátókörűségtől, önzőségtől, a „megdöglött a lovam, dögöljön meg a szomszédé is” hozzáállástól, és attól hogy senkinek semmit nem lehet elmondani, mert még a végén rábaszik az ember.

Ebből elegem lett, kiköltöztem Ausztriába, mérnökként, mosogatni.

Az élet itt sem piskóta, itt is dolgozni kell, ha valamire jutni akarsz DE,(az én nézőpontom én tapasztalatom), hogy mikor itt eltörtem az ujjamat szombat éjjel fél 2-kor beérve a kórházba, max. 10 percet kellett várnom, mire behívtak, megröntgeneztek, elláttak. Ez mind összesen 1 óráig, mondom még egyszer 1 óráig, tartott.

Győr megyeközpont,helikopter leszálló, de ha kificamodik a térdem egy röntgen 4 óra várakozás. Kérdem én ez mi???

Azt tudni kell, hogy az inzulin pumpához a vezetéket, a kanült és egyebeket rendelni kell, ami félévente 60 ezer forint. A rendelés menete úgy néz ki, hogy először elpostázod a cégnek mit akarsz, utána elutalod a pénzt és rá, 1 hónapra megkapod a pontosan annyi kanült ami fél évre elég. Se többet, se kevesebbet.

De ha jól számoltok: fél év a kihordás +1 hónap a szállítás= ritkábban cseréled, hogy kitartson a következő csomagig. Kontra: írtam egy cukorbeteg fórumra a pocsék németemmel, hogy hova menjek, ha ilyen gondom van. Másnap kaptam egy email-t, hogy menjek be egyik pumpaközpontba, adnak nekem szereléket és elmagyarázzák, hogyan kapom meg a jövőben.

Bementem. Elmagyaráztak mindent, és felvettek a beteg listára, és egyből voltam cukorbeteg konrollon, is meg kezembe nyomtak két vényt meg egy névjegykártyát, hogy ő lesz a kontaktom a Roche-val akivel a rendelést intézhetem. Meg hozzám basztak (igen direkt írom így, hozzám basztak, szót mert szó szerint ez történt,)3 doboz kanült amit otthon pluszba nem lehetett rendelni és spórolnom kellett vele. Mind emellé kaptam egy fejmosást is.

Tudjátok miért? Ki mer tippelni? Azért kedveseim, (akinek nem inge ne vegye magára),mert a ritkábban cserélt kanülök begyulladtak, gennyesek voltak. Azt mondta a kezelőorvosom hogy ezt többé soha ne forduljon elő, annyit rendelek amennyi kell, ha nem elég menjek be adnak pluszba.

Két napra a kórház után kaptam egy ugyanolyan Accu-Chek Combo vércukor mérő készüléket, ami az ausztriai mértékegységnek megfelelően mért, mindezt már mondanom sem kell ingyen, azért, hogy a cukraim rendben legyenek. Ehhez a vércukormérőhőz Accu-Chek Performa teszt csíkot kell használni, ami Magyarországon 1400 forint per doboz, ami nekem havonta 7-8 ezer forintos költséget jelentett otthon.

Kontra Ausztria; szummázva a kinti inzulimpumpás sztorit: elmegyek a háziorvosomhoz, kérek tőle két receptet , amire az van írva, hogy inzulinpumpa szerelék rendelés a lista szerint a másikra pedig az, hogy Accu-Chek Performa 16 doboz. Ez napokra lebontva 6 mérést tesz lehetvé. Ezt a kettő receptet egy rendelési formátummal elpostázom a Roche bécsi képviseletéhez és onnan DHL-lel vagy valami hasonlóval két hét után megkapom a csomagot, 4 hónapra elegendő szerelékkel és persze elemfedéllel, és nem tudom hogy hívják műanyagbigyóval, ami az inzulinpatronom a dugattyúra rögzíti.

 Otthon tizenakárhányezer forint lenne csak az a két lófasz.

Elnézést a kifejezésekért, de ez számomra még mindig, 2 év után is felfoghatatlan.

A csíkok mindig postán jönnek a rendeléstől számított egy héten belül. 8 Eurót fizetek a postai csomagküldés miatt. Szumma szummárum, 8€ vs 60 000 forint?

Eredmények: lassan másfél éve nem mosogatok, hanem a vendégeknek főzök, és német kollégáim vannak ,akikkel németül beszélgetek. Megcsináltam egy középfokú német nyelvvizsgát. A mai napon túlvagyok egy állásinterjún. Reményeim szerint a következő körben próbanapon fogok részt venni, és utána újra mérnökként, a termeléstől függetlenül tevékenykedhetek. Mindezt Ausztriában. Németül.

A betegséget tekintve a HbA1C mérésekhez itt kint nem vesznek vért, csak megszúrom az ujjam, mintha vércukrot mérnék és hat perc után megmondja hogy mennyi.

7,8      7,3      7,5  Ez az elmúlt egy év eredménye. A cél a 6 alatti. A szememen a bevérzések nem rosszabbodtak.

Hétfőn a kontrollon a HbA1C mérés után elmondták, hogy fogyni kéne, és egy napi életritmust kéne belőni, ami a gasztro világban dolgozók mind tudják, szinte lehetetlen. De remélhetőleg, ezen állás megszerzésével megvalósul.

 Befejeztem.