Egy 23 éve diabos, nagyon vagány két gyerekes anyukával beszéltem :)

D: Milyen inzulinokat adsz? Elégedett vagy az orvosoddal?

Sz.-K.G.: Novorapid/Levemirt szúrok másfél éve. Előtte nagyon sokáig Actrapid/Insulatard volt. Budaörsre járok gondozásra, és meg vagyok elégedve, sok-sok olyan doki után akikhez azelőtt mindig gyomorgörccsel mentem be. Számok érdekelték mindet, de nem az, hogy különböző élethelyzetben nehéz a cukorbetegséget kezelni. Nem tartozom kifejezetten a "jó" cukrosok közé, évekig küzdöttem a gyomrommal, de refluxon kívül mást nem találtak. Évekig tartott az az állapot, nem tudtak mitől hányok és nem maradt meg bennem se víz, se kaja. Aztán jött a két manó,(a kicsi nyáron lesz 3, a nagy télen 6 éves), és azóta, 3 éve nincs bajom. HbA1c 7-8 korul mozog általában, de volt 10 felett is.... Szóval visszatérve, jó kezekben érzem magam, ide 4 éve járok.

D:  Milyen cukorbetegséggel a gyerekvállalás? Ez most személyesen engem érdekel. Nagyon. 7-es HbA1c kell hozzá, nekem ezt mondták, és Novorapidra kell váltani, de be lehet így állítani a cukrod? Mi van a reggeli rosszulléttel? Nem félsz, hogy öröklik?

Sz.-K.G.: Bennem van a para, hogy öröklik, viszont örök érvényű a gondolat, hogy ezen feleslegesen izgulok. Egészséges embernek is lehet cukros gyermeke. Én örököltem, pedig megkérdezték a szüleim, hogy így, hogy apukám cukros volt, öröklöm-e? 100 eve volt...:) Azt mondták, ha anyukám az, akkor nagy az esély.

Az első babánál 9,81 HbA1c, másodiknál 8 volt. Nem követendő, sőt.
Szerencse, hogy így alakult. Évekig próbálkoztunk, de nem jött a baba. Ha azon parázok, hogy csak tökéletes cukraim lehetnek, nem is lenne gyerekem.
     Mindenkinek más az ideális, én akkor csak sokkal jobban odafigyeltem. HbA1c-m 7 volt a terhességem végén is, pedig akkor már végig kórházban feküdtem. 7 alattira nem is emlékszem a 23 év alatt. Tényleg nem vagyok minta példány, sajnos az anyagi körülmények miatt nem engedhetem meg magamnak, hogy a drágább kenyereket vegyem, vagy eritritet használjak. Amennyire tudok, figyelek. Persze nem egyszerű, és persze, tudom mit kéne tenni.

D: Foglalkoztatna a pumpa?

Sz.-K.G.: 9 éves korom óta szúrom magam, úgyhogy nem. Hozzászoktam már. Zavarna a zsinór. Legalábbis így érzem. Másrészt az anyagi része is problémás.

D: Hogy kezelte a családod?

Sz.-K.G.: Szerintem én annak idején sokkal könnyebben fogadtam, mint az anyukám. Neki tanították a szúrást, akkor még fecskendőből, keverni 2 fajta inzulint stb.  Neki sokkal nehezebb feladat volt ennél, hogy ne süsse-főzze-vegye meg, amit megennék. Sajnált.

D: És te hogy fogadtad?

Sz.-K.G.: Nagyon magas cukorral kerültem be, arra emlékszem. Kb. két hét kellett, hogy be merjem szúrni magamnak. Összességében nem okozott nagy traumát nálam.

D: A cukros dolgokat simán összeegyezteted a munkával?

Sz.-K.G.: Amint említettem, nálam 2006-tól 2012-ig, éveken át ilyen hányingeres hülyeség volt. Se munka, se alvás, se semmi. Azóta meg semmi tünet. A simán összeegyeztetni erős túlzás. Ismerjük az embereket… Ha már leültem enni, mert idő volt, szórták a szikrát. Szerintem valamennyire hátrányból indulunk, hiába mondják, hogy elfogadóak az emberek.

D: Milyen volt a legdurvább rosszulléted?

Sz.-K.G.: 23 év alatt, tavaly nyáron, egyszer volt egy egész napos kirándulás. Mozgás, meleg, kevesebb kaja. Hazaértünk, elaludtam. Valószínű lement a cukrom, és rohammentőt kellett hívni hozzám, mert nem tértem magamhoz. A párom nyilván tudja mit kell tenni, ha alacsony, de ilyen még sosem volt.Megértem azt is, amikor valaki nem kezeli a cukorbetegségét, azt is aki „nagyon” kezeli. Nekem a gyerekek miatt muszáj figyelnem. Őket fel kell nevelnünk. A hányós időkben nagyon stresszeltem, aztán amikor ez rendeződött, akkor jöttek a gyerkőcök, és azóta megszűntek a tüneteim. Ami akkor problémát okozott, most nincs jelen. Fontos az odafigyelés. Azóta is méregetek és szúrok. Én vagyok az, aki változtatni akar a jobb felé.

D: Van valamilyen extra stressz kezelési módszered? Mondtad, hogy a hányásnak volt némi kapcsolata a stresszel, gondolom próbálkoztál valahogy segíteni magadon ebben.

Sz.-K.G.: Jártam akupunkturára és volt valamilyen stresszoldós óra is. Nekem ezek nagyon jót tettek akkor. Próbáltam a jógát, meg lúgosítást is.

D: Mennyire vagy tisztában azzal, hogy mit kéne észrevenned magadon, ha valaha elkezdődne valamelyik szövődmény?

Sz.-K.G.: Hál’ istennek, nem ismerem a szövődményeket. Úgy gondolom, így, hogy 3 havonta laborba megyek, vér-, és vizeletvizsgálatra, nem történhet észrevétlenül károsodás. Szemészeten szemfenékből egyből látják. Komolyabbat nem szeretnék átélni.

D: Támogattak a szüleid?

Sz.-K.G.: Szóval…Nekem már nem élnek a szüleim. A férjem az egyedüli támogatóm, meg persze, mindenki körülöttem, de hát nem 0-24-ben. Első perctől elfogadta. Szúr, mér ha szükséges. Talán többet is tud, mint én, annyit olvasott, mert érdekelte.

Apukám 40 évesen lett cukros. Egy véradás során derült ki, neki természetessé vált, ami ezzel jár, így nem volt nagy hatással rám.

      Nem vagyunk egyformák és tudom, hogy egyik ember így, másik úgy reagálja le ezt a diagnózist. Okoskodhatok én bármit, de azért azt elmondhatjuk, hogy esetemben is, 9 évesen, teljesen másképp fogja fel az ember a dolgokat.  Megértem azokat, akiket ez a diagnózis nagyon letaglóz. Biztos, hogy elengedhetetlen a megértő, szerető család, háttér, biztosítás.

D: Mennyire jártál diabos közösségbe? Sok személyes ismerősöd van?

Sz.-K.G.: Közösségbe nem jártam. Évente volt NovoGála Erős Antóniával. Oda mindig felutaztam a szülőkkel az ország másik végéből. Táborban sosem voltam. A személyes ismerőseim azok a diabos lányok, akikkel jóban lettem a szülészeten, de napi szinten senkivel nem tartom a kapcsolatot.

D: Milyenek a legmagasabb értékeid?

Sz.-K.G.: Becsúszik olykor akár 20-as érték is, de egy számtól nem akadok fenn, hanem teszek ellene. Nehezen mondok le azokról az ételekről, amiket szeretek.

D: Mennyit sportolsz?

Sz.-K.G.: A mozgást mindig, mindenhol hangsúlyozzák. Nálam most egyelőre a kert marad. Ásás, kapálás, fűnyírás, ilyesmik.

D: Tudsz olyan dolgot mondani, amiért jó, hogy cukorbeteg lettél?

Sz.-K.G.: Amondó vagyok, hogy ennek a jó része az, hogy muszáj figyelned magadra, vagy súlyos következményei lesznek. Ideje korán éretté válsz. Időrend, napi beosztás, diéta, mérések.

D: Ha tanácsot kéne adnod….

Sz.-K.G.: Örülni kell a legapróbb dolgoknak, legkisebb lépéseknek is, amik előre visznek. Erő, kitartás, akarat.